. . . A szobában, miután lefeküdtem, be nem állt a szám, annyi élmény ért az alatt a háromnegyed óra alatt... bár a párom szerint mindent legalább háromszor mondtam el . . . nekem nem úgy tűnt. Majd félig-meddig aludtam, olyan félálomban voltam. Hamarosan bejött, aki utánam következett, csodálkoztam rajta, hogy már itt is van, ennyi idő eltelt. Beszélgettünk egy sort, elmondtuk, kinek milyen volt, és mi újság. Már az ágyon fel is ültem, minél hamarabb észhez akartam térni, mert tudtam, hogy hamarosan kell az ágyam. De jól voltam, tényleg nem volt semmi baj, így mikor bejött Katika, egyből ki is tudtam csücsülni. Ott beszélgettünk, nekem nagyon gyorsan telt az idő. közben ráhajtottam a párom vállára a fejem, és egy kicsit el is szunnyadtam. Nem is igazán figyeltem, hogy ki van ott, vagy hogy hányan vannak, kicsit olyan volt, mintha csak a saját világomban léteznék . . . Szerelmem, már nagyon türelmetlen volt, és éhes is. mondtam neki, hogy nyugodtan menjen le, vegyen magának valamit. Vacillált, nehogy pont akkor kelljen bemenni a profhoz, mikor ő pont nincs itt. Megnyugtattam, hogy ráérünk még, tuti nem hív be. Hát nem jött be. Így egyedül mentem a dokihoz, meg is kérdezte, hogy hol a férjem (nem akartam vele kötözködni, hogy nem a férjem, ráhagytam) Mondtam, hogy pont most ment le. Elmondta, hogy 5 petesejt lett, holnap kell telefonálni, felírta az Utrogestan-t, és hogy van-e kérdésem. Mivel nem igazán volt, a lelkemre kötötte, hogy csakis a férjemmel távozhatok a klinikáról, és másnap reggelig nem hagyhat magamra!
Hát ennyi . . . ennyi a történet, remélem happy end lesz a vége!
Az lesz!
VálaszTörlés