Adele Enersen

Adele Enersen
Adele Enersen

2011. június 30., csütörtök

Üresen...

Nem is tudom mit mondhatnék, a héten 3 ismerősömnek is kiderült, hogy nem sikerült a lombik. Miért ilyen nehéz??? Igazából mondani sem lehet ilyenkor semmit, mert semmi, de semmi az ég világon nem használ, nem nyújt vigaszt. Ilyenkor a szavak, csak üres szavak, közhelyek . . . közhelyeket meg nem akarok, nem szeretnék mondani, Annyira elkeserítő, hogy küzd az ember, bizakodik, és egyszer csak ott a felismerés, hogy most sem, most sem járt sikerrel . . . egyedül van a nő, egyedül, még ha párja mellette is van, de valahogy mégiscsak mindketten magányosak. Magányosak, és üresek . . . sajnos. És nem lehet mit mondani . . . mert hiába való minden szó, a tény az tény. Persze egy kis idő elteltével elfogadja az ember, már ha sikerül neki, de ilyenkor csak az üresség.

2011. június 29., szerda

gyereknevelésről...

Nem tudom, hogy mit történik a kicsi fiammal, de mióta véget ért az iskola, mintha elszállt volna az agya. Általában könnyen kezelhető, szófogadó, igaz megvannak a kis csínytevései, de gyerek. Ha szóltam neki, akkor abbahagyta. De idén nyáron ez most valahogy másképp van. Folyamatosan idétlenkedik, nyávog, nyafog, ha valamit nem veszek meg, akkor nyavalyog. De nem ilyen volt. Mintha nem tudna mit kezdeni magával, rohangál a lakásban, vagy az udvaron, túlteng benne az energia. Lehet tényleg az a baj, hogy suli-időben szinte minden nap edzés, volt hogy kétszer is egy nap. És most meg nem tud lefáradni. Pedig nem néz sem tévét, nem számítógépezik, sokat van a levegőn is. De ez a kisebbik gond. Az állandó alkudozása a sírba visz. És akkor próbáljon nyugodt maradni az ember, megmagyarázni neki, hogy ezt nem így kéne. Már kétszer is leültem vele beszélgetni, akkor bólogatott, meg úgy csinált, mintha megértette volna, hogy mit szeretnék. De ez csak addig tartott. Eddig ha ilyen volt, akkor utána próbált jobban viselkedni, jobban szót fogadni. Ma elment a nagytesója táborba 1 hétre a Balatonhoz. Bízom benne, hogy most majd egy kicsit kezelhetőbb lesz, és visszaáll minden a régi kerékvágásba.

2011. június 28., kedd

Kicsit lemaradtam . . .
Igazából nem sok minden történik, mégsincs időm semmire.
A hétvége gyorsan eltelt, elég sokat feküdtem, és ha csináltam is valamit, akkor is lassan, vigyázva. Szombaton vásárolni voltunk, a párom ebédre kínai sült tésztát csinált, nagyon finom lett. Igaz, egy párszor fel kellett kelni, segíteni, de gyorsan visszazavart, hogy ezt most ő csinálja, és pihenjek! Nagyon nagyon nehéz volt megállni, hogy ne kotnyeleskedjek bele mindenbe! :) Ez az az érzés, amikor te tudod, hogy mit és hogy kell csinálni, de nem mondhatod el, viszont látod, hogy a másik kínlódik vele :D
Vasárnap anyósomékhoz voltunk meghívva ebédre, mert a húga kint dolgozik Londonban, és most hétvégére haza látogatott. Gyorsan elment, bár én ott is hoztam a mostani formám, elszundítottam egy kicsit . . . képzelem mit gondoltak a vendégek! De igazából nem is érdekel!

Sajnos tegnap kiderült az egyik fórumtársamnak, hogy nem sikerült a negyedik lombik sem :( Annyira sajnálom szegényt! Lehet, hogy önző dolog, de arra gondoltam, hogy ez velünk is megtörténhet, és ennek elég nagy a valószínűsége is sajnos. Én nem érzek semmit magamon, hogy valami változás történne bennem. Tudom, hogy még nem is kellene. De nem érzem azt, hogy bent a pocakban lennének valakik, sőt, szerintem az a két kis megtermékenyített sejtecske is szerintem már kiürült a szervezetemből. Bízom benne, hogy nem így van, nem is mondom senkinek, pláne nem a páromnak. Próbálok belenyugodni, és nem is sírok rajta. De mondom, bízok benne, hogy eredményhirdetéskor Kati mosolyogni fog, és nem azt mondja majd, hogy sajnos most nem sikerült.

2011. június 26., vasárnap

Mielőtt Anya lettem . . .

"Mielőtt Anya lettem!

Mielőtt Anya lettem főzhettem magamnak meleg ételt.
Ruháim nem voltak pecsétesek.Nyugodtan telefonálhattam.

Mielőtt Anya lettem, addig aludtam amíg akartam és nem izgultam milyen későn fekszem le.
Minden nap megfésülködtem és fogat mostam.

Mielőtt Anya lettem, minden nap kitakarítottam.
Nem botlottam meg játékokban és nem felejtettem el altatódalok szövegét.

Mielőtt Anya lettem nem izgultam, hogy a növényeim mérgezőek-e.
Nem gondoltam védőoltásokra.

Mielőtt Anya lettem nem hányt le senki, nem lettem kakis, nem köptek le, nem rágcsáltak meg, nem pisiltek le vagy nem csipkedtek meg pici ujjak sem.

Mielőtt Anya lettem teljes birtokában voltam: Gondolataimnak, Testemnek, Lelkemnek.
Végigaludtam az éjszakát.

Mielőtt Anya lettem sosem tartottam egy síró gyereket, hogy az orvos megvizsgálhassa vagy beadja neki az injekciót.
Sosem néztem könnyes szemekbe és sírva fakadtam.Sosem váltam boldoggá egy egyszerű mosolyon.
Nem maradtam fenn késő éjjel, hogy egy alvó bébiben gyönyörködjék.

Mielőtt Anya lettem nem tartottam kezemben egy alvó bébit mert nem akartam letenni.
Sosem éreztem, hogy a szívem apró darabokra törik mikor nem tudtam megszüntetni a fájdalmat.
Nem tudtam, hogy valami olyan pici ekkora hatással lesz életemre.

Sosem tudtam, hogy képes vagyok valakit ennyire szeretni.
Nem tudtam, hogy ennyire imádni fogom az Anyaságot!

Mielőtt Anya lettem nem ismertem az érzést, hogy a szívem a testemen kívül van.
Nem tudtam milyen nagyszerű érzés a gyerek etetése.
Nem ismertem az Anya és Gyermeke közti köteléket.
Nem tudtam, hogy valami olyan pici olyan fontossá tehet.

Mielőtt Anya lettem sosem keltem fel az éjszaka kellős közepén minden 10 percben, hogy megnézzem minden rendben van-e.

Sosem ismertem a melegséget, az örömöt, a szeretetet, a szívfájdalmat, a csodát, vagy az Anyaság élvezetét.
Nem tudtam, hogy képes vagyok ilyen érzésekre, mielőtt Anya lettem."

2011. június 24., péntek

Inkább lennék...

Egyik kedves fórumtársamtól idézem:

"Meredith Gray: Inkább lennék

Inkább lennék anya
Mint bármi a világon.
Gyermeket nevelni
Szebb, mint a legszebb álom.

Inkább csecsemőm
Ajkait érezzem mellemen,
Minthogy nyakam körül
Királynői nyakék legyen.

Inkább ne ragyogjon
Fejemen diadém,
Csak kicsinyem legyen
Mellettem békés alvóhelyén.

Inkább törlöm arcát
Gyönyörködöm nagy szemében,
Minthogy híres legyek,
S elborítson a sok érdem."

ET+1

Éjszaka ki kellett mennem - most már szokás szerint - pisilni. Mire visszaértem, majdnem elájultam, valószínű a vérnyomásom eshetett le. A párom eléggé megijedt, azt sem tudta hova szaladjon, mit csináljon. De mikor már vízszintesben voltam, semmi bajom nem volt.
Ma elmentünk anyuékhoz, hogy ne igazán csináljak itthon semmit. Sokat beszélgettünk, én általában ültem, vagy feküdtem, jól eltelt a nap. A hasam még mindig érzékeny, olyan mintha tompán fájdogálna az egész medencém. Volt tegnap rossz pillanatom, mikor már a beültetés napján azt éreztem, hogy tuti nem sikerült. Tudom fura, meg nagyon korán van, hogy nekikeseredjek. Próbáltam is magamat győzködni, és pozitívan gondolkozni, de a kisördög ott maradt.
Ma felhívott a főnököm, hogy mi újság. Mert már az ő főnökeinek is feltűnt, hogy nem vagyok ott, mivel én annak idején csak neki, mondtam, hogy mibe is fogtunk. Ja, és hogy kereshet-e már a helyemre valakit. Mondtam neki, hogy 6-án kell mennem vérvételre és "eredményhirdetésre" menni, akkor derül, ki, hogy sikerrel jártunk-e. Várjon már addig!!! Azt mondta, oké. Azért remélem, hogy ha vissza kell mennem dolgozni, akkor lesz hova . . .

ET

Adós vagyok a tegnapi nappal . . . de itthon szinte csak feküdtem, nem ültem gép elé.
Reggel fél kilencre volt időpontunk. Mikor odaértünk, akkor már láttuk, hogy csúszásban vagyunk, mert az előttünk lévő (8 órási) is még várakozott, a prof meg még nem érkezett meg. Minden rendben volt, két kicsi bogyó most bent van, vigyázok rá. Nagyon klassz volt minden, láttuk őket monitoron, képet nem kaptunk róla, és fényképet meg későn jutott eszünkbe csinálni. Nem tudom hány sejtesek voltak a drágák, de egyáltalán nem voltak egyformák. Az egyik ovális volt, a másik pedig teljesen szabályos kerek, és én személy szerint nem tudtam megszámolni, hogy hány sejtesek, de elég sok. :) A párom is bent volt, bár már a beavatkozás előtt közvetlen szíve szerint kiment volna, kellemetlen volt számára, vagy inkább kínos, nem tudom. De már nem lehetett :) Őszintén szólva, én azt hittem, hogy sokkal gyorsabban fog menni, csak tényleg olyan lesz, mint egy inszem. De nem, számomra sokkal hosszabbnak, és körülményesebbnek tűnt. Ráadásul volt egy picit, vagy nem is olyan pici kis dolog, ami egy cseppet rányomta a bélyegét az egészre. Kicsit ciki, de leírom . . . Mivel teli hólyaggal kellett menni, így elég sokat ittam. Mikor negyed 9-kor odaértünk, elmentem vécére, mert úgy gondoltam, hogy már nem fogom kibírni, pláne a csúszás miatt sem. Utána természetesen ittam, hogy tuti addigra újra megteljen. Majd 9-kor megint nem bírtam tovább, meg is kérdeztem Andit, hogy elmehetek-e még, hiszen még csak most ment az előttem lévő a műtőbe. Mondta, hogy igen, menjek nyugodtan, de utána igyak meg majd fél liter folyadékot. Hát ha nem is fél litert, de ittam utána bőven. 3/4 10-kor már úgy mentem be a műtőbe, hogy megint eléggé kellett, feszített. Mondtam is már a legelején a szülésznőnek, hogy hogy jártam. Mondta, hogy kitartás. De nagyon kedves volt végig, kérdezgette, hogy bírom-e még, stb. Így is kb 5 perccel hamarabb felkeltem, mert mondta, hogy ez már nem számít, és ha begörcsölök, akkor többet ártok. Szóval ezt a kis közjátékot leszámítva minden rendben volt, és tök jó minden. 
Egész délután feküdtem, nem is nagyon keltem fel, de már minden bajom volt. Hol a jobb oldalam zsibbadt, hol a bal. Már nem tudtam, hogy feküdjek, de mindent a sikerért!!!

2011. június 22., szerda

Édesanyám...

"Ezt adta nekem� A lélegzet volt az első ajándéka. A puszta élet. Arra a pillanatra sajnos nem emlékszem, álmomban jön elő csupán. Akkor mindig repülök. Szárnyak nélkül, boldogan. Csak felnézek a tiszta égre, és felemelkedem. Egy ideig csak a kékséget bámulom, majd lenézek a földre. Egy helyben lebegve gyönyörködöm a tájban, ami eddig a percig volt az otthonom. Még mindig érzem a melegét, a belőle áradó szerető életet, aztán felemelem a fejem az ismeretlen világ felé. A mozdulatlanság, ami eddig körülvett, változni kezd. Furcsa érzés száguld végig a testemen, a messzeség felől árad, átölel. Nem látom, de teljes erővel érzem, hogy van. Aztán rájövök, hogy mi az, hogy mire való. Az egész lényemet nagyra tátom, és úgy veszem magamhoz az első korty levegőt. Az érintés volt a második ajándéka. Addig vak voltam a látók világában. Egyedül rettegtem az idegen sötétségben, csak az életem volt, semmi más. Azt hittem, hogy egyedül létezem. Fáztam. Aztán melegebb lett. Először távolról éreztem valamit, de hirtelen elöntött a forróság. Az arcomról indult, majd lassan leért a nyakamig. Ismertem ezt a hőt. Az idegen sötétség előtt vett körül, igaz, akkor mindenfelől ez áradt. A szerető meleg végigsimogatta az arcom, és tudtam: nem vagyok egyedül. A hangot is Ő adta nekem. A kaotikus zűrzavarban számomra csak egyvalaki énekelt. Volt, hogy halk, lágy melódiát. Ez volt nekem a gyenge szellő, ami lecsillapította kis világom háborgó tengerét. Ez volt a lágy napsütés, ami kinyílásra buzdította fejlődő értelmem apró bimbóját. Ez volt a délelőtti meleg, ami megolvasztotta az elmúló sötétség fagyos zúzmaráját. Vidám, pergő dallamokat is dúdolt hozzám. Ha tudtam volna, hogy mi az a nevetés, kacagásomtól lett volna hangos az a nagy, kicsiny világ. A színek varázsát is Ő hozta el. Először csak egy kopár körvonalvilág volt az enyém. Nem tudtam, hogy hiányzik onnan valami. Azt hittem, már ismerem a világ összes csodáját. A pirosat láttam meg először, onnan jött az egyetlen hang. A rózsaszín volt a második, onnan jött a szerető hő. A világosan szikrázó barna volt a következő, onnan jött a lágy illat. A fehéret is megismertem, ez volt annak a színe, ha magához szorított. A kék takaró, amibe belecsavart. A zöld ágy, amibe fektetett. És a fekete, amikor magamra hagyott. Az első szeretetet is Tőle kaptam, pedig még azt sem tudtam, hogy mire való. Feneketlen zsákként gyűjtöttem magamba minden morzsáját. Ezt kaptam, ha megölelt, ha megérintett, ha rám gondolt. Később megpróbáltam valamit visszaadni belőle, de Ő ahelyett, hogy megtartotta volna, az ezerszeresét öntötte vissza belém. Ahogy idősödtem, egyre nehezebb dolga lett velem. Neki kellett felépíteni egy erős várat bennem, annak a szeretetnek, gondoskodásnak és törődésnek a hatalmas köveiből, amit Ő és a családom nyújtott felém. A környező világ már akkor nekiesett a falnak. Először csak apró ütéseket mért rá, de az akkor még oly törékeny lényemnek kalapácsütésként hatottak. Annyi volt a kísértés, hogy rosszat tegyek, hogy bántsam őt. Akkor � gyerek fejjel � még nem értettem a dolgok lényegét. Megsértődtem a büntetéseken, duzzogtam, ha nem tetszett valami, de Ő csak szeretett tovább, szüntelenül. A vár pedig napról napra erősödött bennem. A törődés köveit a nevetés pillérei tartották. A kapu, ölelésből és simogatásból épült fel. A várárok az átélt bánat és a lecsorgott könny vizét zárta magába. A falakat érintő szellő volt a mosolya, a tetőt áztató napsütés a kedvessége. Amikor kezdtem elszakadni tőle, akkor tudtam meg, hogy a felépült vár mire való. Attól a világtól védett, amit addig óvón eltakart a szemeim elől. Véres ostrom vette kezdetét. A kapun faltörő kos dörömbölése zengett, és zeng ma is. A falakat ágyúgolyók szaggatták, a felfakadó réseken álnok gonoszság tört elő. Minden egyes leomlott porszem fájdalmat okoz Neki. Ezt tisztán érzem, és tudom akkor is, ha a saját két kezemmel szakítok ki egy jókora darabot a falból. És akkor adja oda a legnagyobb ajándékát. Azt, hogy van nekem. Ha elutazom, és előveszem a szendvicset, amit Ő készített, tisztán hallom a helyükre ugró súlyos kődarabok moraját. Ha benézek a szekrényembe a gondosan mosott ruhák látványára, az újból összeálló várkapudeszkák zaja felel. Ha a hangját hallom, arra a vártetőre hulló tavaszi napfény éneke felel. Minden bánata a várárok vizébe csordogál. Mosolya pedig vidáman simítja végig az édes-komor erőd falait. Erős várat épített, és ha már nem lesz velem, akkor is tartani fogja magát egész életem során. Addig is, ha rám néztek, és meglátjátok bennem a jót, gondoljatok arra: ezt adta nekem az édesanyám"

IVF

Egy kis videó az IVF-ről . . .

Gyerekek...

Mostanában nem is igen írtam a két kicsi nagy fiamról.
Megvolt az évzáró, és a bizonyítványosztás! Mindketten kitűnőek lettek, kaptak könyvet, és egy csomó oklevelet ilyen olyan dolgokra, tanulmányi versenyekre, sportban való szereplésere. Nagyon büszke vagyok rájuk, és ez egyértelműen az Ő érdemük! Itthon soha nem vittük túlzásba a tanulást, mert nem kellett! Amikor szükség volt rá, akkor gyakoroltunk, de annak a híve vagyok, hogy gyerekek, és nekik még játszaniuk kell! Így is mire hazaértünk a suliból, meg a különböző edzésekről, max fél óra, 1 óra maradt mindenre, a vacsorát, fürdést leszámítva. Mert ragaszkodtunk hozzá a párommal, hogy a fiúknak 8-kor ágyban a helyük, hogy ki tudják pihenni magukat másnapra. Úgy érzem jól csináltuk! Szeptembertől leszünk gondban, mert a nagynak már elég lenne fél 9-kor ágyba menni, de a kicsinek viszont 8-kor. Mivel egy szobában alszanak, még nem tudom, hogy fogjuk megoldani. Az a baj, hogy ide kint sem szerencsés, ha marad, mert már látom előre, hogy akkor Ádám minden este nyafogni fog, hogy Máténak miért lehet, neki, meg miért nem, és rosszul fogja érezni magát. De majdcsak lesz valahogy . . .
Tényleg, piszok nagy szerencsém van velük!!!! Hálát adok a sorsnak, hogy ők ilyenek!!!!

Vasárnap volt a nagyfiam elsőáldozása. Nem vagyok egyáltalán templomba járós, nem a vallással van gondom. Sokkal inkább 1-1 pappal, akik azt hiszik magukról, hogy mindenki felett állnak, és nekik mindent szabad. Máté már az oviban magától jelentkezett hittanra. Megengedtem, hiszen úgy voltam vele, hogy rosszat nem tanul, és a kultúránk része, ismerje meg, és döntsön saját maga. Én igazából soha nem neveltem a vallás ellen, viszont vallásosan sem. Annak idején én is 16 éves voltam, mikor elkezdett érdekelni, és bérmálkoztam is. Neki is meghagytam a döntés jogát. Azóta is minden éveben járt hittanra a suliban. Mivel harmadikos korban szoktak első áldozni, így ő is szeretett volna. Eddig nem sűrű járt misére, mivel mi nem szoktunk menni. Mikor kérte, akkor szívesen elmentem vele, de az utóbbi időben már saját maga járt, de becsületesen!!!! Mikor láttam az elsőáldozáson egyforma ruhájukban a majdnem 60 gyermeket, elszorult a szívem. Annyira ártatlanok voltak, annyira megható volt, ahogy bevonultak a templomba! Szó szerint a könnyeimmel küszködtem.

2011. június 21., kedd

Embriológia

Pontban kettőkor felhívtam őket. Az embriológus szó szerint az mondta, hogy "Jó hírem van, 4 termékenyült meg." De jó! Örülök neki. Csütörtökön kell mennünk fél 9-re! :)

Punkció (folytatás...)

. . . A szobában, miután lefeküdtem, be nem állt a szám, annyi élmény ért az alatt a háromnegyed óra alatt... bár a párom szerint mindent legalább háromszor mondtam el . . . nekem nem úgy tűnt. Majd félig-meddig aludtam, olyan félálomban voltam. Hamarosan bejött, aki utánam következett, csodálkoztam rajta, hogy már itt is van, ennyi idő eltelt. Beszélgettünk egy sort, elmondtuk, kinek milyen volt, és mi újság. Már az ágyon fel is ültem, minél hamarabb észhez akartam térni, mert tudtam, hogy hamarosan kell az ágyam. De jól voltam, tényleg nem volt semmi baj, így mikor bejött Katika, egyből ki is tudtam csücsülni. Ott beszélgettünk, nekem nagyon gyorsan telt az idő. közben ráhajtottam a párom vállára a fejem, és egy kicsit el is szunnyadtam. Nem is igazán figyeltem, hogy ki van ott, vagy hogy hányan vannak, kicsit olyan volt, mintha csak a saját világomban léteznék . . . Szerelmem, már nagyon türelmetlen volt, és éhes is. mondtam neki, hogy nyugodtan menjen le, vegyen magának valamit. Vacillált, nehogy pont akkor kelljen bemenni a profhoz, mikor ő pont nincs itt. Megnyugtattam, hogy ráérünk még, tuti nem hív be. Hát nem jött be. Így egyedül mentem a dokihoz, meg is kérdezte, hogy hol a férjem (nem akartam vele kötözködni, hogy nem a férjem, ráhagytam) Mondtam, hogy pont most ment le. Elmondta, hogy 5 petesejt lett, holnap kell telefonálni, felírta az Utrogestan-t, és hogy van-e kérdésem. Mivel nem igazán volt, a lelkemre kötötte, hogy csakis a férjemmel távozhatok a klinikáról, és másnap reggelig nem hagyhat magamra!
Hát ennyi . . . ennyi a történet, remélem happy end lesz a vége!
"Az anya a család szíve, és mosolya a szívverés"
"Az anyákban van valami, ami alatta marad és ami fölébe is emelkedik a józan észnek. Az anyának ösztöne van. A teremtés végtelen és kiszámíthatatlan akarata él benne, az vezérli tetteit. (Viktor Hugo)"
"Győztél, megnyerted a legnagyobb harcot,
Kifejlődött tested, csudaszép lett arcod.

Kilenc hónap várakozás, mindennek van ára,
Mutasd meg magad, gyere a világra.

Elindulsz egy alagúton, vakító fény hívogat,
Magad körül nem látsz mást, csak hatalmas arcokat.

Mosolyognak, Téged vártak hosszú idő óta,
Sírásod számukra isteni nóta.

Hideg van, megszoktad a burkolt világot,
nem ismerted máig az igazi valóságot.

Megszakad hirtelen az összetartó kötél,
nem visz vissza senki, ide születtél.

Újra vizet érzel, megdörzsöl egy néni,
Furcsán érzed magad, elkezdesz félni.

Lefektetnek valakire, ez most már tabu.
Mi történik velem? Tudom már, ez Anyu!"
 
 

2011. június 20., hétfő

Punkció

Hát túl vagyok rajta! Féltem tőle, de minden rendben volt. 5 kis petesejtet tudtak leszívni. Nem túl sok, de több, mint a semmi. Én mondjuk többre számítottam, ezért izgulok is, hogy holnap mit mondanak majd 2-kor a telefonban, hogy hogy alakulnak.

Reggel elég korán ott voltunk, sőt, túl korán is. Negyed hétkor már a parkolóba álltunk be. Félkor már a klinikán az osztály előtt a lépcsőn kókadoztunk, egymást bökdöstük, hogy ne aludjunk el...mert negyed 5-kor már keltünk. 7-kor kinyílt az ajtó, és még fél óra várakozás, addig a papírokat leadtuk. Fél 8-kor mehettem is be a műtőbe. Katika volt ma a műtőben a soros, nagyon aranyos volt, egyfolytában mosolygott. A fülkébe beadta a műtős cuccokat, elmondta, hogy mit hova, és hogy. Én hoztam a formám, mire a cipőmet és a zoknimat levettem, elfelejtettem, hogy a lepelnek merre kell nyitottnak lennie, elől, vagy hátul. Gyorsan meg is kérdeztem. Gondolhatta, hogy elég rövid agyam lehet, ha még ezt sem tudom megjegyezni :D
Majd felfeküdtem, nagyon kedves volt, elmondott mindent, és azt is, hogy 6 punkció lesz ma. A pihi-szobában meg csak 2 ágy van. Így majd mielőtt a harmadik bemegy, nekem ki kell ülnöm a padra ha jól leszek, ha meg nem, akkor keresnek majd valahol nekem valami ágyat, hogy ne kókadozzak ott a folyosón. Majd jött az anesztes, meg egy másik altatós doki, mindketten nagyon aranyosak voltak. Elmondtak mindent, hogy mi és hogy fog történni. És úgy is lett. Pedig én még ott paráztam, hogy mi lesz, ha nem fog hatni?? Persze, ilyeneket is csak én képzelhetek... Elaludtam, és még álmodtam is! Azt már nem tudom, hogy pontosan mit, valami utazás volt, ha jól emlékszek. Sőt, így visszagondolva, nem emlékszek, hogy Katin és rajtam kívül más lett volna ébredésemkor a műtőben... Segített felkelni, felöltöztem, majd átsétáltam pihenni. A párom is jött velem... azt mondta, mikor kérdeztem, hogy összesen olyan háromnegyed órát voltam bent...

Foly. köv .holnap, pihennem kell egy kicsit...

2011. június 19., vasárnap

Kétségek...

Holnap lesz a punkció!
Nagyon nagyon vegyes érzelmekkel vágok bele, nagyon várom, de nagyon tartok is tőle. Már az altatás nem is zavar, lesz, ami lesz, viszont az, hogy legyen leszívható petesejt sokkal jobban izgat. Mi lesz, ha túl korán volt a tüszőérés? Vagy ha valamit elnézett a doki, és még a szuri ellenére sem repedtek meg a tüszők? Esetleg túl korán lett leállítva a stimu, és nem fejlődtek tovább? Vagy ha mégis sikerül megfelelő számút leszívni, akkor ICSI nélkül is megtermékenyülnek? Vagy beindul a fejlődésük? Elkezdenek-e osztódni? Annyi de annyi minden közbe jöhet!!! Ráadásul fájnak tegnap óta, ill. csak érzékenyek a melleim. Azt sem tudom, hogy ez normális dolog-e, eddig ilyet, hogy valakinek közvetlenül punkció előtt mellérzékenysége legyen, sehol nem olvastam! Olvastam a fórumon, hogy elvileg hétfőn HAT punkció lesz!! Hol fogunk elférni??? Úgy hallottam, hogy általában max. csak 3 szokott lenni 1 nap. Tiszta bolondok háza lesz! Eléggé oda fognak tudni figyelni ránk? A jó az egészben, hogy 7-re kell menni, mi leszünk az elsők, így nekünk nem lesz csúszás szerencsére.
Holnap jövök, folytatom...

2011. június 17., péntek

UH-ok, várakozások

Adós vagyok a tegnapi, és a mai nap eseményeivel. De tegnap olyan késő értem haza, annyira fáradt voltam, hogy már nem volt kedvem ide ülni.
Csütörtök:
A 9. ciklusnap. Reggel szépen lezajlott a vérvétel, majd a profra való várakozás, hát az katasztrófa. Egész héten államvizsgáztatott, és késett, nagyon lassan haladt a vizsgálatokkal. Teljesen kész lettem tőle. De a lényeg, hogy mind a két oldalon lemért 1-1 tüszőt, bár a méreteit nem mondta, és azt sem, hogy mennyi van. Egyébként is sietett, meg nem egy bőbeszédű alak. Sikerült tőle kicsikarnom a maradék Cetrotide-nek a receptjét, bár elég nehezen akarta kinyomtatni, kérdezgette, hogy miért kell, elfogyott, vagy nem volt a "szent" Mikszáth téri gyógyszertárban? És különben is, minek nekem az, ha már írt egyet. De végre ideadta, és több kérdése nem volt, csak annyi, hogy másnap, pénteken is mennem kell hozzá. Hurrá. Semmi, de semmi kedvem nem volt még egyszer végigülni egy olyan napot!!! Mire hazaértem, hulla voltam, senki nem szólhatott hozzám, mert a fáradtságtól a sírás kerülgetett!!!

Péntek:
A 10. ciklusnap. Reggel megint vérvétel, és, csoda, elvileg 11-től van a prof!!!! Ma viszont a párom a lelkemre kötötte, hogy nem maradhatok ott végig, el kell mennem sétálni, mert az csak jót tesz nekem. (és gondolom neki is, ha nem leszek ilyen elviselhetetlen!!) Voltam is, és fél 11-re visszamentem, majd várakozás, közben persze "sorstársakkal" beszélgetés, hogy gyorsabban menjen az idő, meg tapasztalatokat is cseréltünk :) Behívott a prof. Szerencsére én épp nem a mosdóban voltam, mert az előttem lévő lány úgy járt, hogy mikor hívta, akkor pont a mosdóban volt, és csak úgy csipogott a gép, ahogy egyre türelmetlenebbül nyomogatta a prof. :D
Mindkét oldalon 3 vagy 4 tüszőt látott, de méreteket nem mondott. Szokatlan módon utána kint kellett várakozni, mert valószínűleg elég sokan voltunk hasonló stádiumban, így mindenkit megnézett közülünk, és utána döntötte el, hogy kinek mikor csinálja meg a leszívást. Nekem hétfőn reggel 7-kor!
Már nagyon várom, de félek is tőle. Félek az altatástól, hiszen még soha nem voltam, és félek hogy reagálok, nem leszek-e rosszul, stb... És félek, hogy minden rendben legyen!!!!!

2011. június 15., szerda

24 órás úszás

Ismét nagyon büszke vagyok a fiaimra! A városi uszodában most zajlik a minden éveben megrendezett 24 órás úszás, melynek lényege, hogy 1 napon keresztül mindig ússzon valaki. Eddig is lelkesen részt vettek, de idén kitettek magukért! Éjjel 2-kor mentek úszni!!! Húgom is szokott minden évben, és tegnap, mikor felhívtam, mikor megy, nincs-e kedve a gyerekeket is vinni, kiderült, hogy ő éjszaka megy. Mondtam, akkor mindegy, majd átszaladok én velük. Viszont a gyerekek teljesen felvillanyozódtak, hogy ők is éjszaka akarnak menni!!! Hiába mondtam, hogy az pont alvás közben, van, nem számított. Fél 2-kor költöttem őket, és egy szóra jöttek, mintha nem is aludtak volna, olyan éberek lettek hirtelen. Máté leúszott 60 hosszt, kap valami emléklapot is, Ádám meg 35 hosszt, de ez is nagyon nagyon szép teljesítmény!!! Annyi élménnyel jöttek haza, hogy csak úgy dőlt belőlük a szó, azt mondták, máskor is ilyenkor mennek!!! Fantasztikusan érezték magukat! Én meg boldog vagyok, hogy ilyen gyermekeim vannak, hogy boldog gyermekeim vannak. Kell egy anyának ettől több???

2011. június 14., kedd

Mai SOTE...

Ma voltunk ismét dokinál, felesleges volt aggódni, szépen alakulunk. :) A prof szerint minden rendben van, növögetnek a tüszők (méreteket, és számokat nem tudtam kihúzni belőle) Szerencsére ma nem kellet olyan sokat várni. Mielőtt bementem, megméretkeztem, hiszen mindig az az első kérdés, hogy hány kiló vagyok. Na, most eszébe sem jutott ezt a kérdést feltenni! Hurrá, ezért kértem el a mérleget...
Kaptam újabb receptet, újra Mikszáth téri gyógyszertár volt a cél. Előtte mondjuk felhívtam a helyi patikát, hátha van...nem volt. Szóval a párommal elmentünk a gyógyszertárba. Megkérdeztem, hogy hozott-e pénzt, vagy megkérdezzem előtte, hogy mennyibe kerül?? Áááá, nem kell, van nálam - hangzott a magabiztos válasz. Még szerencse, hogy mellettünk is vásárolt egy hölgy, akit előtte a klinikán volt. Arra lettünk figyelmesek, hogy kissé hangosabban a "Mennyi???" kérdést teszi fel a gyógyszerésznek. "70700 Ft" Hát utána már mi is megkérdeztük, hogy akkor nekünk mennyi lenne? megvitatták a dolgot, s mivel teljesen ugyanaz volt, az ár is. Hát egy cseppet ledöbbentünk. Végül abban egyeztünk meg, hogy a 10 szuri helyett csak hármat hozunk el, a többit majd csütörtökön. (de ha nem kell a maradék 4, az sem baj, csak szóljunk telefonon) Hazaérve bementünk a helyi patikába, és utána kérdeztünk, hogy itt mennyi lenne, és mikorra hoznák meg. Holnapra ideér, és 1000! FT-tal olcsóbb, mint Pesten!!! Szóval ha itt vettük volna meg mind a 10-et, akkor 70ezer helyett, csak 60ezerbe került volna! Holnap megpróbálom fölhívni a klinikát, és megkérdezni, hogy lehetne-e másik receptet írni 4 darabról. Remélem lehet!!!!

Neve: Cetrotide
Ár: 70.700 Ft/10db

2011. június 13., hétfő

kisvirág :)

kaptam...

Vajon hat...???

Holnap megyek ismét a SOTE-ra, félek, hogy mit mond majd a prof, hogy hogy reagálok. Semmit, de abszolút semmit nem érzek, a petefészkeim környékén sem, egyáltalán! Az inszemeknél ilyenkor már vagy a jobb vagy a bal oldalon éreztem apró szurkálást, és érzékenyebb volt jóval a hasam. Sőt a clostytól olyan feszült voltam, hogy alig lehetett hozzám szólni. Most egyáltalán semmi. Nem mintha ezek a hangulatingadozások, nagyon hiányoznának, de akkor legalább volt valami kézzel fogható hatása, vagy legalább mellékhatása a gyógyszernek. Most meg??? Egyáltalán hat??? Vagy tök feleslegesen szurkálom magam??? Mi van, ha holnap azt mondja, hogy nem, vagy nem jól reagálok? Akkor lőttek ennek a ciklusnak? Tele vagyok bizonytalansággal, kétségekkel. A hasam tiszta pötty, nem vagyok profi, pl az egyik egy picit bekékült, ill. most már sárga. De nem érdekelne, ha tudnám, hogy van hatása! De ha nincs???
Meg holnap, kedden reggel már nem is kell adnom a szurit, és csak dél körül, vagy utána lesz az UH. És ha mégis kell? Akkor megint fél napos csúszással adom be? Áááááá!!!

Pünkösd

Igazi családi összejövetel volt tegnap Keresztanyáméknál. 25-en voltunk, szűk családi körben. Nagyon jól sikerült. Ilyenkor minden éveben össze szoktunk jönni, mert a faluban nagy búcsú van. De nem is ez a lényeg, hanem hogy együtt van a család, és beszélgetünk, jókat eszünk, és jól érezzük magunkat. A gyerekek haláliak voltak, összesen 6-an, nagyjából egy korosztály. Fára másztak, cseresznyét szedtek, és árultak. Persze csak miután megmosták! :D

Babalátogatás

Szombaton a párom legjobb barátjánál voltunk babalátogatóban. Nagyon-nagyon édes kisfiú. Olyan jó volt megfogni, babusgatni. Gondolkozott a kezemben, hogy most akkor sírjon, vagy ne sírjon? Így, hogy nem anyukája kezében van. Olyan mókás kis arcot vágott hozzá, ezen a félig sírásos állapotban :) Annyira de annyira jó volt, szívem-lelkem melengette!
A fiúk is megnézték, mondták, hogy aranyos, de nem akarták megfogni, csak csodálták!

2011. június 11., szombat

Tegnap este éjfél előtt beadtam magamnak az esti szurit, és annyira jól sikerült! Büszke vagyok magamra :D (Normális dolog, hogy alig várom, hogy mikor kell a következőt? Siettetném az időt, de nagyon!)
El is felejtettem írni, hogy a dokinak mindig az az első kérdése, hogy hány kiló vagyok, majd 1 perc csend, gondolkozás, és a következő kérdés, és hány centi. Itt megint 1-2 perc csend. Nem tudom, hogy mi a baja a 45 kilómmal, és 157 centimmel????
Délelőtt voltunk vásárolni, megyünk ma baba-látogatóba. Annyi édes aranyos ruhácska van már nekik, de újra meg kellett állapítanom, hogy a kislányoknak sokkal több minden van! Persze, kisfiúhoz megyünk. Remélem nekünk kislány lesz, már ha lehet ilyet kérni.

2011. június 10., péntek

Elkezdtük!

Ma végre elkezdtük a lombikot!!! Nagyon nagyon sokat kellett várni. Minden rendben, továbbra is kell szednem a bromot este felet, meg mától reggel este szurizni egy Menopur nevű injekcióval. (32.000 Ft volt)
Kedden megyek 8-ra vérvételre, majd délre UH-ra. Azt mondta a prof. hogy majd akkor meglátjuk, hogy mi lesz! Remélem csak jó!!!!
Ma is kellett volna adnom magamnak reggel, de csak 5-kor sikerült úgymond a reggelit beadni, akkor értem haza. Így majd felkelek éjfél körül, és akkor jöhet az esti. Úgy gondolom, hogy szombaton 10 körül a reggeli, és innen már helyreáll. Ma nem túl jól sikerült az első, nagyon fáradt voltam, és alig bírtam belenyomni a fecskendőből a folyadékot. (Húúú, ez aztán a szakszerű fogalmazás! :D ) Utána vérzett is... de túléltem, és már alig várom, hogy szúrhassam a következőt!!!!

2011. június 8., szerda

ÁCIÓ!

A gyerekeknek nemsokára itt a nyári szünet! Már nagyon várják! Nem csodálom, én is várnám! Remélem szép nyarunk lesz, és sokat lehet majd a szabadban lenni!
Mondjuk tuti nem fognak unatkozni! Júniusban és augusztusban heti 2 foci edzés, és hetente 1 óra úszás. Mennek táborba is, mind a ketten a Balcsihoz, de nem ugyan oda, és nem ugyan akkor! Tényleg, már csak abban reménykedek, hogy jó idő lesz rájuk, mert egy balatoni nyaralást semmi sem tudja jobban elrontani, mint a rossz idő, a hideg, és az eső.

Péntek

Ha minden igaz, akkor pénteken megyek vérvételre + UH-ra, VÉGRE!! Már nagyon vártam, várom. Remélem minden rendben esz, és elkezdjük a lombikot. Hülyén hangzik, de már alig várom, hogy adhassam magamnak a szurikat. Tudom, hogy most ez sikerülni fog, sikerülnie kell! Nagyon remélem, hogy nem kell még 1 hónapot várni, mert akkor beleőrülök. Bár ha úgy lesz, akkor majdcsak kibírom valahogy, ha eddeg sikerült, akkor most is fog!

2011. június 7., kedd

"Kedves Szülők! Hogyan várhatnánk el, hogy a gyerekek hallgassanak a szüleikre.. Tarzan félig meztelenül él, Hamupipőke éjfélkor jön haza, Pinokkió folyton hazudik, Aladdin olyan tolvaj féle, Batman 320 mérföld per órával vezet, Csipkerózsika lusta, és Hófehérke 7 pasival él együtt. Nem kéne meglepődnünk ha a gyerekek rosszalkodnak! Csak a mesekönyveikből tanulnak."

Idézet

"Hordoztam gyereket a szívem alatt. Aludtam úgy, hogy kisbaba feküdt a mellkasomon. Pusziltam bibiket, gyógyítottam megtört kis szívet, lepukiztak, lepisiltek és éjszakákat töltöttem karosszékben. De most sem tenném másként!!! A testem bár nem tökéletes, de ha belenézek a tükörbe egy anyukát látok, aminél nincs nagyobb dicsőség vagy áldás!"

2011. június 2., csütörtök

Foci

Ma voltam "focis" szülőin, ugyanis a labdarúgó klubnak, ahova a gyerekek járnak új elnöke lett, és felvázolta, hogy milyen változások lesznek, mit, és hogy gondolt. Háát, nem is tudom. Eddig a suliban volt, most a városi sportpályán lenne. A suli mellettünk, a pálya viszont nem épp itt van, 20-25 perc séta. És heti 3-4 edzést szeretne. Meg még egy csomó mindent. Ez mind szép és jó annak, aki élsportolót szeretne a gyerekéből, de mi nem. Ők azért fociznak, mert szeretnek, és csakis hobbi szinten. És valljuk be őszintén, soha nem lesznek válogatott focisták, de még NBI-esek sem. (az ember legyen tisztában a gyermeke képességével, és szerintem abból hozza ki a legtöbbet) Ráadásul a tagdíjat is megemeli.
A gyerekek szeretnének menni, megkérdeztem tőlük... de hogy az idejükbe (meg pénztárcánkba) belefér-e, az már kétséges... még elég képlékeny a dolog.

Már várom a tüneteket, hogy megjöjjön, de várat magára... elvileg hétfőn kellene, de nem valószínű, hogy most pontos lesz. Általában 26 naposak a ciklusaim, de most tuti 28-on is túl lesz... de csak mert várom...hogy mehessek Pestre, és megtudhassam, hogy kezdhetjük-e végre, eltűnt-e már az a fránya tüszőmaradvány...

2011. június 1., szerda

Máté aranyérme!

Ma suliban volt valami házi kézilabda-bajnokság. Nem is tudtam, hogy lesz ilyen! (mindkét fiú sportosztályba jár)
Aranyérmesek lettek! Annyira, de annyira örült neki! Pedig nem olyan nagy szám, ha jól tudom, akkor csak 3 csapat volt, de ez annyira inspiráló, és egy csomó önbizalmat ad, hogy csak na! Örülök, hogy egy csomó házi-versenyt szerveznek nekik. Szerencsére, ő az, aki nem mindenáron akar győzni, és számára nem a győzelem a legfontosabb! Nem szereti a tisztességtelen játékot, és a játék öröméért is képes játszani! Nagy szó ez egy 10 évesről. Persze, néha bántja, de túl tud rajta lépni 1-2 perc alatt!
Ma voltam a házidokinál, illetve csak az asszisztensnél, hogy elhozzam a táppénzes papírt, hiszen ma voltam dolgozni már. Eleinte a vizsgálatok idejére mindig szabit vettem ki, de május közepén jobban utána jártam a dolgoknak, és úgy döntöttem, hogy ezekre a napokra táppénzt veszek ki, mert a világon nincs annyi szabi, mint ami ehhez kell! Úgy gondolom, nem döntöttem rosszul, Pesten kaptam is egy papírt, ami igazolja, hogy meddőségi kezelésen veszek részt. Erre azért volt szükség, mert egyetlen ottani vizsgálat eredményét nem kapom kézbe, hanem csak ott vezetik a gépen, és az aktámban, kartonomban. Jó megoldásnak tűnik, csak a z a baj, hogy egy cseppet körülményes! Betelefonálni, egyezkedni, papírra várni... azt hittem kicsit gördülékenyebben fog menni.