Adele Enersen

Adele Enersen
Adele Enersen

2011. július 30., szombat

7. hét

A baba mérete 7 hetes terhességnél

A terhesség hetedik hetében az embrió mérete 10-12 mm-t is eléri, ami nagyjából egy nagyobb borsószem, vagy áfonya méretével egyezik meg.

A baba növekedése és fejlődése


A hetedik héten kialakulnak a felső és az alsó végtagbimbók. A szív 145-öt ver percenként, ez körülbelül a te szívverésed kétszerese. Megindul a saját vér termel&e acute;se, a máj folyamatosan működik és vörös vérsejteket termel. A magzat még nagyon kicsi, de gyorsan nő. Ha röntgen szemekkel magadba látnál, megfigyelhetnéd, hogy a babád feje aránytalanul nagy a testéhez képest. Az arc jellemzői alakulnak, a szemek kicsi fekete foltok retinával és lencsével. Pici nyílások vannak az orrlyukak helyén és apró gödrök a füleknél. Megjelennek az ízlelő bimbók. Az utóbelet időlegesen egy ecto-endometrialis membrán zárja, ami a 7. héten átszakad, kialakítva az anusnyílást.

A te fejlődésed

Hét hetes terhesen a külső szemlélő számára nem felfedezhető a terhességed. Talán 1-2 régebbi nadrágot már szűknek találsz, ezért érdemes fontolóra venned, hogy pár kényelmes ruhadarab után kutass egy kismamabutikban, vagy az interneten.

Jó, ha észben tartod, hogy a visszerességre való hajlam öröklődhet, ezért ha a családban volt visszeresség, már most odafigyelhetsz magadra. A visszerek a végtagoktól a szívhez szállítják a vért a gravitációval ellentétes irányban. Ahogy felfelé halad a vér, sok kis billentyű lezár, hogy a vér ne tudjon lefelé szivárogni. Mikor ezek a szelepek elromlanak, a vér felgyülemlik az erekben, és ekkor jön létre a visszértágulat. Amit tehetsz: ne állj sokáig egy helyben, ülés közben rakd fel a lábadat, lehetőség szerint fekvő helyzetben is magasabban legyen a lábfejed mint a szíved. Speciális harisnya és fásli segítségével, valamint egy kis masszírozással jó eséllyel veheted fel a harcot a visszerességgel szemben.

2011. július 29., péntek

saját doki

Tegnap, csütörtökön végre felkerestem a saját, leendő dokimat! :) Úgy érzem ez megint egy mérföldkő! Most ismertük meg, de szimpatikus, fiatal orvos, meg voltunk vele elégedve. Döntöttem, a Szent Imre kórházban fogok szülni, és punk-tum! Megbeszéltem a Kicsikéimmel, hogy nem sietnek, időben fognak születni, és nem kell koraszülött osztály, sőt intenzív koraszülött sem, szóval nem lesz gond!!! 
Velük minden rendben, mindketten jól vannak, szépen fejlődnek, növögetnek. Kicsi szívük is csak úgy dobog! Mint egy kis gombostűfej! : ) Hihetetlen, hogy még csak ekkorák, de a szívecskéjük már dolgozik! Egy csoda!
Egyik sincs elmaradva a másiktól, szépen, együtt fejlődnek, csak minimális eltérés van közöttük, az egyik 9 mm, a másik 10 mm (CRL)

esős nyaralás . . .

1 hete nem írtam, voltunk közben "nyaralni", igaz, nem nagyon kedvezett az időjárás. Vihar is volt, hideg is volt, eső is esett, mindezt a Balatonnál, lakókocsikempingben. Hát nem volt túl rózsás a helyzet, de igyekeztünk a legtöbbet kihozni belőle, minden nap mentünk valamerre kirándulni, és végül holt fáradtan hazaesni : ) Legalább is részemről, de a fiúknak meg sem kottyant! Voltunk Veszprémben, Tihanyban, Zánkán, Dinóparkban, Nagyvázsonyban a Kinizsi-várban, és a budai várban is. Szóval nem unatkoztunk, és összességében nagyon nagyon jól éreztük magunkat!
A bátrak fürödtek is!

Visegrád
Visegrád
és ez is Visegrád
gyerekek : )

Tihany

2011. július 23., szombat

2 szívhang!!!! (folytatás)

Aludni nem tudok, így gyorsan írok! : )
Tegnap legalább 2 óra várakozás az UH-ra. Mondanom sem kell, hogy már nagyon ideges voltam, sokkal jobban, mint eddig bármikor! Majd végre megláttam a számom, azt hittem elájulok, én következtem. Gyorsan berohantam, egyből mondta prof, hogy vetkőzzek, készüljek elő. Nála csak 1 monitor van, ami felé van fordítva, de most simán ráláttam, és felismertem  mindent, anélkül is, hogy mondta volna mit lát! : ) "Igen, két petezsák . . . rendbeeen . . . szívhang is van mindkettőnél . . ." Juj, (mondom) de jó! "Igen, az jó . . . nem nagyon mutatják magukat egy képen . . . na most . . . talán . . . lehet látni így mindkettőt. Készen, van felöltözhet" Doktor úr, képet kérhetek? "Igen." Mindezt egy árva mosoly nélkül tudta végigcsinálni, de engem egy cseppet sem zavart, nekem fülig ért a szám : )))) Majd már az asztalnál elmondta, hogy többet ide nem kell jönnöm, mit és hogy szedjek, meddig, felírt még receptet, amit a lelkemre kötötte ahogy a szent patikájában váltsak ki. Mondta, hogy jelentkezzek a dokimnál terhesgondozáson, mondjam, hogy hetedik hétben lévő ikerterhességgel jöttem. Még megkérdezte, hogy kihez fogok járni, majd elköszöntünk egymástól. Kint Andi rögtön kérdezte, hogy mi volt, én meg csak leraktam a képet, és gratulált a kettőhöz. Beszélgettünk egy kicsit, én a fellegekben voltam, elköszöntem tőle is, Katitól is. Még a lelkemre kötötté, hogy azért ne felejtsem el ám őket, és majd képet azért kérnek, de mivel valószínűleg (még nem tudom biztosra) ott fogok szülni, így mondták, hogy akkor biztosan találkozunk még : ))
és itt a kép! : )
Annyira a képen nem látszódik túl jól, mert vagy az egyiket lehetett rendesen látni, vagy a másikat : )

2011. július 22., péntek

2 szívhang!!!!

Minden ok, most hulla vagyok, holnap Balcsi, de boldogok vagyunk!

beszámoló később ; )

2011. július 21., csütörtök

Egy kis kreatív...

Kaptunk a mamától csöves kukoricát, aminek még a levelei rajta voltak. A kisebbik fiam megkérdezte, hogy anya, ez mi???? Mondtam neki, hogy kukorica, hát elég nehezen hitte el : )) Egy cseppet sem városi gyerek, pedig megpróbálom nem úgy nevelni, úgy tűnik nem sok sikerrel.
Itt van a hugom kisfia is, velük egyidős. Rávettem őket, hogy segítsenek megtisztítani, és feltenni. Akkor a nagyobbik fiamnak valami kósza emlék feljött, és a szikra kipattant: Tudom már! Ebből szoktunk csuhébabát csinálni!!! Csinálhatunk?? Hát, ki tud ennek nemet mondani? Igaz, hogy még friss, zöld levelek, de egye fene, megpróbálhatjuk. Hát ilyenek lettek, nem egy szépségdíjasok, de nagyon örültek neki:

Ilyenek lettek  


Mátéé
Hugom kisfiáé
Ádámé   
És a lényeg:
Tájkép csata után . . .

2011. július 19., kedd

Ádám:
- A szerda és a csütörtök a magyarok napja a héten....
- ???
- Mert 3 a magyar igazság, és a szerda az a harmadik nap. És piros fehér zöld, ez a magyar föld. Szóval ez meg a csütörtök . . . Érted, anya?

Hát persze ez olyan egyértelmű : )))

Egyébként ő még nagycsoportos korában is nem a nevén, hanem a számain nevezte a hét napjait : )

Rémálmok

Már a második éjszaka rémálmokra ébredek. Tegnap azt álmodtam, hogy elkezdtem vérezni, de nagyon, és nagy darabokban. Mire feleszméltem, hogy ez csak egy álom. Azért elmentem a vécére (egyébként is kellett) hogy megbizonyosodjak, tényleg minden rendben van. Gyorsan el is hessegettem a gondolatát is az álmomnak, nem szerettem volna tovább foglalkozni. Nagy nehezen visszaaludtam, és az álmom visszatért, de most olyan valósághűen, hogy nem voltam tudatában, hogy ez nem a valóság. Mikor újra felébredtem, gyorsan körbenéztem magam, mert tényleg azt hittem, itt a vég!
Ma reggelre megint csak nem volt kellemes az ébredésem, folytak a könnyeim, mikor kinyitottam a szemem. Most nem volt olyan drasztikus, véres álmom, inkább olyan nyomasztó. A pénteki UH-on voltam, és prof megvizsgált, de nem szólt semmit. Majd mikor leültünk az asztalhoz, akkor írt, táblázatot töltött ki, és egy nagy áthúzott nullát írt oda, hogy hány baba van. Én csendben tudomásul vettem, és csak a könnyeim folytak, Majd felhívtam a páromat is, aki értetlenkedett, nem hallotta amit mondok, így szinte kiabáltam. Utána az ottani szülésznőkkel valamilyen könyvtárba mentünk, hoztak nekem valamit inni, én közben eldöntöttem, hogy este leiszom magam (soha nem szoktam) És itt valahol ébredtem fel.
Bármennyire is próbálok pozitív leni napközben, de éjszaka a tudatalattim megint csak dolgozik rendesen! Semmi tünetem nincs, sőt már megint tudok hason aludni, és már szinte megint csak úgy alszok. Nem tudom mi lesz pénteken....

2011. július 17., vasárnap

Kirándulás

Tegnap sikerült rávennem a páromat, hogy menjünk el kirándulni. A természetbe vágytam, elterelni a gondolataimat. A gyerekek az apjuknál, apás hétvége. Először nem akart belemenni, attól tartott, hogy megerőltető lenne, és nehogy ártson. Mondtam, nem lesz semmi baj, ki is néztem a neten egy túraútvonalat, nem is volt olyan hosszú, olyan 5-6 km oda, és vissza, mivel a kocsit nem jött velünk, így vissza kellett menni érte. Nagyon szép helyen voltunk, de hogy egy kis könnyű terep lett volna, azt azért nem mondanám! Olyan emelkedők voltak, hogy csak na!! Hol felfelé kaptattunk, hol pedig lefelé csúsztunk majdnem fenéken. Igencsak oda kellett figyelni a lábunk elé. De nagyon jó volt, tényleg sikerült elterelni a gondolataimat, nagyon nagyon sokat nevettünk, jól éreztük magunkat. Közben, főleg már visszafelé meg-meg álltunk, mikor úgy éreztem, és pihentünk egy kicsit, még ha csak 1-2 percet is. Tudom, hogy ezzel nem ártottam. Igaz, most a fenekemben, és s lábamban is izomlázam van, de most még ez is jól esik. Összegezve: szuperül éreztük magunkat, és egyáltalán nem bántuk meg, hogy kimozdultunk! :)

2011. július 16., szombat

nem is tudom...

Most örülnöm kellene, megnyugodnom az UH után, de nem ez van, sőt!!! Nagyon ideges voltam, hogy minden rendben legyen, hogy legyen ott valaki, és hogy boldogan jöhessek ki a proftól, felhívjam a párom, és örömmel újságolhassam el, hogy mit mondott, mit látott. Ehelyett kétségek gyötörnek, de szó szerint . . . 
1 petezsákot határozottan látott, de ezt is úgy, hogy alig vette észre. Mivel a monitor mellettem volt, így az arcát fürkésztem, és próbáltam minden leolvasni róla. Forgatta bennem azt az izét, hunyorított, majd mondta, hogy egy az határozottan körvonalazódik, és lehet, van még egy, de az csak sejlik. Mérni nem mért semmit, az "egyértelműnek" a méreteit sem nézte meg. Megkaptam róla a képet (mert kértem - persze magának is nyomtatott) és annyira pici. Tudtommal ilyenkor mérni szoktak, hogy össze tudják hasonlítani, hogy mennyit fejlődött, stb, és emlékeim szerint ilyenkor már nagyobbnak kellene lennie. Nagyon nagy félelmeim vannak, este a mécses is eltört. Félek, hogy nem fejlődik, nem fejlődnek tovább, hogy megállnak a növekedésben, és ennyi volt. Egész úton hazafelé azon agyaltam, hogy mivel tudnál elősegíteni a fejlődésüket, mivel  tudnám "növeszteni" őket. Vettem terhesvitamint, mert az előzőt nem bírtam, nagyon görcsöltek tőle a beleim, pedig mindkét kisfiamnál azt szedtem. Eldöntöttem, hogy rendszeresebben fogok enni, mindig eszek, ha éhes leszek, mert az elmúlt napokban hiába voltam éhes, nem kívántam semmit, így inkább sokszor beértem annyival, hogy ittam egy pohár tejet, vagy valamit. De úgy érzem, hogy ezek igazából nem számítanak. Ha élni akarnak, és fejlődni, és a sors is úgy akarja, akkor minden rendben lesz. Ez igazából nem rajtam múlik, amit én tehetek, azok inkább csak a lelkiismeretemnek teszem. És pont ez a tehetetlenség, ez az, amitől sírógörcsöt kapok! Közben a párom számon kéri rajtam, hogy miért nem mosolygok, miért nem vagyok vidám vidám, miért vagyok ennyire feszült. Hiába mondom el neki, valahogy nem igazán érti meg. Azt mondja, ne legyek negatív, majd meglátjuk 1 hét múlva a következő ultrahangon (amire persze megint nem tud eljönni, mert egyedül lesz az irodában) Ma el szerettem volna mondani a fiúknak, hogy kistesójuk lesz, de így? Inkább várok még 1 hetet, és ha minden rendben lesz, majd akkor . . .
elvileg mindkettő látszódik rajta (Andi is megtalálta) jobb képet nem tudtam róla csinálni :(

2011. július 13., szerda

Nagyfiam művei

Egy pár kép, amit Máté csinált a táborban, és az állatkertben:

Útiköltség...

Végre megjött az OEP-től az útiköltségtérítés. Bár közel sem annyi amennyire számítottam. 8 napból csak 4-et fizettek ki, annyit találtak jogszerűnek, a másik 4 napot elutasították . . . Egyáltalán nem örülök neki. Mindezt azért, mert rosszul lett kitöltve a klinikán, az lett - szerintem véletlenül - hogy tömegközlekedésen utaztatható, így csak azzal mehettem volna, ráadásul kísérővel! Viszont mi ilyenkor mindig kocsival mentünk, viszont ha egyedül mentem, mert senki nem tudott jönni velem, akkor vonattal.
Kedves kis bürokrácia :(

2011. július 12., kedd

Szörnyű hét...

Iszonyatos fejfájásom van, igazárból azt sem tudom, hogy mit vehetek be. Nekem van nem, vagy pedig hányásig fáj a fejem. Ilyenkor csak a flector használ, ami igen erős, is kismamák nem szedhetik. Na most akkor? Szenvedek.
Egyébként is nagyon lassan telik ez a hét, soha nem lesz péntek, hogy mehessek UH-ra. Hétfőn nem bírtam tovább, volt itthon még terhességi teszt, és nagy elánnal nekiálltam kétfélét is megcsinálni, mert félek, izgulok, hogy pénteken az uh is igazolja, amit a véreredmény. Természetesen mindkét teszt pozitív lett, bár szerintem ha a napokban szívódtak volna fel, akkor is kétcsíkos lett volna, hiszen a HCG még mindig a szervezetemben lenne. De próbálok bízni, hogy minden rendben lesz, meg biztatom s őket/őt, hogy maradjanak csak velem, minden rendben lesz, és jó helyük van neki/k ott bent, fejlődjenek csak szépen.
Közben a kicsi elment vasárnap táborba, focis táborba Fonyódligetre. Élete első tábora, de nagyon várta már! Egyáltalán nem aggódok miatta, tudom, hogy jól fogja érezni magát, nem egy elveszett gyerek, még ha szinte ő a legkisebb is. Termetre tuti, korban van még velük vagy 2-3 elsős. Unokatesója is ment, ő 1 évvel idősebb. Nála van telefon, mondtam, hogy én nem fogom őt hívni, ha bármi van, akkor csörögjenek rám, és visszahívom, ráadásul ott vannak a felnőttek, nekik is megvan a számom, ha baj van, vagy egyszerűen hiányzok, akkor úgyis szólnak. Én meg nem zaklatom, nem zavarom meg a táborozást. Ma reggel állítólag Ádám beszélni akart velem. Visszahívtam. Hát alig bírtam kihúzni belőle bármit is, minden szép és jó, jól érzi magát, tegnap volt számháború, meg este diszkó is, de ő nem oda ment, hanem inkább a hullámzó Balcsiba, meg ma reggel nem találta a fürdőgatyáját, de aztán az is meglett, az ágy alatt volt. Képzelem milyen káosz uralkodhat a faházban, ahol 4 7-9 éves kisfiú lakik : D
Máté közben halálra unja magát itthon, pedig sógorom tegnap elvitte az állatkertbe, ma délután meg a strandra is. Szegény, annyira sajnálom, soha nincs mit csinálnia!!! : )

Múlt héten akartam csinálni meggyes lepényt. Olyan piskótaszerű tészta, és a lecsepegtetett meggy csak bele van dobálva. Találtam is a fagyasztóban, kivettem, hogy kiolvadjon. Tészta kikavarva, sütő bemelegítve, kiveszem végre a zacskóból a gyümöt, és akkor meglátom, hogy nem is meggy, hanem tayberry, illetve annak csak valami masszás változata . . . Ez olyan mintha a szeder és a málna keveréke lenne. Kétségbeesés, majd gyors bolt, magozott meggybefőtt, és kész a süti. De ott maradt a hűtőben az "álmeggy". Ráadásul a turmixom is két hete ment tönkre. Szóval egy pár napig csak pihent a hűtőben, és várta a sorsát.
Vasárnap reggel kitaláltam, hogy mi legyen szegénnyel. Csináltam egy pitét belőle, saját kútfejből, de egész jól sikerült.

2011. július 11., hétfő

2011. július 9., szombat

Remény...

Gerharg Keifel: Kezek

Azt mondta egyszer a kicsi kéz a nagynak:

- Te hatalmas kéz, szükségem van terád, 
mert nélküled szinte semmit sem érek.
Éreznem kell a tenyered melegét,

mikor felébredek és mellettem megjelensz.
Amikor éhezem, és táplálékot adsz, és segítesz,
hogy megmaradjak, és felépíthetem apró ajándékaim.
Velem vagy midőn járni tanulok,
És hozzád futok, midőn félelem gyötör.
Kérlek, ne hagyj el, maradj velem!

S a nagy kéz így válaszolt a kicsinek:

Te kicsi kéz, szükségem van terád,
hogy belém kapaszkodj, és megragadj.
Hadd érezzem kedveskedésedet, mert
érted kell kezet fognom sokakkal,
de játszani, és mosolyogni sem tudok,
csak veled együtt, mikor átölellek,
s veled együtt felfedezem újra a világot,
a csodálatos, kicsiny dolgokat.
Hadd érezzem jóságodat, azt, hogy szeretsz,
veled együtt tudok ma kérni is,
és hálát adva megköszönni dolgokat.
Légy mindig velem, erősítsd a kezem . . .

2011. július 8., péntek

Vitaminok...

Egészen tegnapig kicsit hanyagoltam az elevitet. Ott lapult ugyan a szekrényemben, de mivel a beültetés előtt pár napig nem szedtem, elfelejtettem, ezért utána meg nem akartam elkezdeni, nem akartam változtatni semmin, mint az előző napokban csináltam. Szerdán elhatároztam, hogy csütörtöktől akkor szedem, hogy a Kicsikéimmel minden rendben legyen : D És önző módon magamra is gondoltam, mert rájöttem, hogy lehet hogy vashiány, vagy valami vitaminhiány miatt vagyok kicsit szédelgős, kicsit gyengébb. Semmi bajom, csak függőlegesen ne kelljen helyet változtatnom : D Ne kelljen felülnöm, felállnom, ha már ülök, állok, akkor semmi bajom. Már olyan művészi lassúsággal csinálom ezt a műveletet, hogy bármelyik dédanyám, megirigyelhetne : ))))
Sőt, rájöttem, hogy keményedik a hasam is. Tudom, hogy hülyeségnek hangzik, de tegnap úgy voltam vele, próba szerencse, veszek be 2 MagneB6-ot, és csodák csodája, utána sokkal jobb lett! Nem fájt a derekam, nem volt kő a hasam helyén. Már pár napja minden délutánra ezt éreztem, és csak feküdni tudtam, de úgy sem volt kellemes. Először ott vacilláltam, hogy bevegyem-e vagy sem, így, hogy dokival nem beszéltem, de mivel kerül-fordul régen is szedtem, gondoltam baj nem lesz belőle. Most már csak azon gondolkozok, hogy csak akkor vegyem-e be, ha érzem, (tűzoltásnak), vagy mondjuk 3x1-et kb megelőzésképp...hmmm, nem tudom....

2011. július 7., csütörtök

Eredmény, ET+13

Tegnap megvolt a vérvétel, és már az eredményt is tudom!
De szép sorban elmesélem, hogy és mint történtek a dolgok. Éjszaka egy csomó hülyeséget álmodtam. Kétszer is közölte velem a szülésznő, hogy sajnos, most nem sikerült. Sőt volt olyan is, hogy egy ismeretlen doki volt az osztályon, és műtött sorban, de nem nőgyógyászati műtéteket csinált, hanem inkább szemölcsöket, meg ilyeneket távolított el. Ja, és az osztály tele volt ággyal, ahol mindenféle bekötözött betegek feküdtek. Sőt az egyik álmomban meg reggelre megjött. De ez annyira valósághű volt, hogy először nem is tudtam eldönteni, hogy igaz-e vagy sem. Szóval a tudatalattim dolgozott, de rendesen!!!

Eljött a reggel, odaértem a klinikára. A párom nem jött, mert nem tudott elszakadni a munkahelyéről, így is már nagyon sokat hiányzott, és nem akarjuk, hogy baj legyen belőle. De a vasútállomáson azzal engedett el, hogy bármi van, azonnal hívjam. És ha esetleg rossz hír lesz, akkor se keseredjek el! Nagyon aranyos volt! :)
Mire felértem a az osztályra, épp csak leültem, és elkezdtem előszedegetni a papírjaimat, már mehettem is be a vérvételre. Csak utána mentem oda lepecsételtetni az utazási ktg-es papíromat. Ezt egyébként hétfőn is elfelejtettem, ezért megkértem Katit, hogy ha nem gond, akkor a negyedikei dátumot  is pecsételje már bele! Nagyon aranyos volt, meg is csinálta. Kérdezte, hogy mi újság, hogy van a hasam. Szinte egyszerre mondtuk, hogy mindketten arra gondoltunk, hogy mégis csak kéne egy vérképet csináltatni a biztonság kedvéért, nehogy baj legyen, a nagy hasam miatt (és amiatt, hogy fáj) Le kellett mennem a kémiai laborba. (mivel a hcg-s vérvételen már túl voltam, így még egyszer meg kellett hogy szúrjanak, de ez volt a legkevesebb) Szépen leballagtam. (mire odaértem azt hittem kiköpöm a tüdőmet, szó szerint, pedig egyáltalán nem siettem) A vérvételes nő olyan szerencsétlenül szúrt megy, hogy szerintem keresztül is szúrta a vénám, bocsánatot is kért. (hát nem volt kellemes egyáltalán) visszaballagtam, szóltam Katinak, hogy itt vagyok, leülök, és várok, amíg lesz eredmény. fél 11-11 körülre mondta. De fél 10 után szólt, hogy menjek már be (a dokik konferencián vannak) mert van amelyik eredmény már meg is is van. És akkor, azt mondta, amit nem is gondoltam, hogy "Jó hírem van, nagyon szépek a HCG eredmények, szépen emelkednek, úgy néz ki sikerült" Visszakérdeztem, hogy komolyan?? tényleg?? madarat lehetett volna velem abban a pillanatban fogatni, Kati nyakába "ugrottam" megölelgettem, nem bírtam magammal. Utána csak vigyorogtam. Megpróbáltam értelmes szavakat mondani, és kicsit visszafogni magam, de nem túlzottan sikerült :)) Kati kérdezte, hogy nem is éreztem semmit? nem voltak tünetek? mondtam voltak, de azokat így is és úgy is lehetett értelmezni, utalhattak erre is, és arra is. Közben kész lett a másik labor is részben, a fehérvérsejtem magasabb a megengedettnél, de ez lehet attól is, hogy sikerült. Megbeszéltük a továbbiakat, hogy hogy az utrogestanból továbbra is 3x2 kell, és a bromot is kell szedni, amíg a doki azt nem mondja, hogy elég. 15-én, jövő hét pénteken kell menni UH-ra, ahol majd még csak petezsákot lehet látni, és kb rá egy hétre újra, hogy a pulzálást is lehessen látni, hallani, hogy minden rendben. Na, én majd csak a második UH után leszek nyugodt! Egyből felhívtam a párom, elújságoltam, hogy milyen jó hírem van. Nagyon örült neki, mondta, hogy azonnal menjek haza, és pihenjek le : D 

Itthon, este csináltam egy tesztet, hogy meg legyen örökítve : D Mondjuk az igazat megvallva, sokkal erősebbre számítottam : D
Ja, és hétfői hcg: 200 feletti, a szerdai  hcg, pedig 500 (megkérdeztem)

2011. július 5., kedd

Első vérvétel ET+11

Tegnap volt az első vérvétel, gyorsan végeztem. kérdeztem Katit, hogy mennyire normális, hogy még mindig ekkora a hasam. Kikérdezett, hogy fáj-e, nincs e nehéz légzésem, stb. Majd mondta, hogy ha gondolom, akkor ír beutalót lentre az ambulanciára (az osztályon nem volt orvos, mert konferencián vannak) + vérvétel, UH. Mondtam, hogy még talán nem kell, bízom benne, hogy magától elmúlik, és egyébként sem volt kedvem még ott maradni, meg hogy vizsgálgassanak. De lehet, hogy rosszul tettem, mert estefelé annyira rosszul éreztem magam, hogy a mécses is eltört. A tehetetlenségtől, attól, hogy nem egy-két napig éreztem ezt, hanem egyszerűen besokalltam. Fájt mindenem, és egyébként is Ááááááá!!! Szerintem a lombik sem sikerült, és egy pár percre kitört belőlem. Ezek az utolsó napok tényleg a legnehezebbek! Csak már tudnám, vagy ezt, vagy azt biztosra!

2011. július 3., vasárnap

félreértés :)

Tegnap voltunk Veresegyházán a Medveotthonban. Sajna gyerekek nélkül. Egyik táborban, másik apjánál. De mindenképp ki akartunk mozdulni már itthonról. Igaz, nem volt túl jó idő, de legalább nem esett! Azért szörnyű, hogy nyáron ilyen hideg legyen!!!
Én mostanában jól vagyok, viszont a hasam még mindig olyan nagy, és kemény! Biztos egy picit túl lettem stimuzva, pedig tényleg odafigyeltem, hogy megfelelő mennyiségű fehérjét egyek, és 3-4 liter folyadékot megigyak. Akkora hasam van, mint egy 5 hónapos kismamának!
Volt is egy érdekes kis mozzanat tegnap belőle. Rengeteg kisgyerek volt (sajnáltam, hogy a mieink, nincsenek velünk) és az egyik kisfiú rám mutatott, és közölte az anyukájával, hogy kisbabája lesz a néninek! Az anyuka meg csak helyeselt neki, pedig ha tudta volna . . . én meg csak mosolyogtam, hisz tényleg úgy néztem ki : D

2011. július 1., péntek

Talán hasznos...

Az egyik általam olvasott blogban (Marsgyöngye) találtam egy igen hasznos linket. Innen tényleg nagyon sok mindent meg lehet tudni a meddőségről, a beavatkozásokról, stb.
http://www.infertility.hu/inde.html

Sütike...

Tegnap sütöttem a családnak . . . már nagyon vágytunk rá, és ez nagyon gyors, és egyszerű sütike!
A recept innen volt, mindenkinek csak ajánlani tudom. Én már próbáltam almával is, azzal is fincsi, és ha lesz még majd más gyümi itthon tuti kipróbáljuk! Ádám is segített! csak úgy nyújtotta a tésztát, és az a sok kérdés.... :))

Görcsölés, ET+8

Tegnap óta fájdogál a hasam, nem nagyon, de folyamatosan . . . azt hiszem ennyi. Próbálom magam hozzászoktatni a gondolathoz, hogy nem sikerült, és mehet vissza dolgozni is. Pedig olyan jó volt itthon, olyan jó lett volna, ha most sikerül . . . Nem tudom, hogy idén, vagy egyáltalán bármikor megyünk-e még kezelésre, nem igazán bírjuk anyagilag. Többek között a gyógyszerárak miatt, és így ráadásul, hogy nem dolgozok, táppénzen vagyok, szinte fizetést sem kapok. Sajnos nincs több tartalékunk. 
És itt van a két szép gyermekem, akiknek szeretnék minden tőlünk telhetőt megadni, persze ésszerű keretek között. Tudom, valamit valamiért, és a kistesó nagyon nagyon sok mindent megér, és nagyon nagyon sok mindenről lemond az ember. De amikor a megélhetés válik kérdésessé, akkor el kell gondolkozni. Jövőre talán sikerül összegyűjteni rá a pénzt újra, és akkor megint belevágunk. De nem hiszem, hogy  idén. 

Tegnap olyan aranyos volt a kisfiam, megkérdezte, hogy "anya, tudod már, hogy lesz-e kistestvérem?" mondtam neki, hogy nem, még nem, "akkor majd csak akkor fogod megtudni, ha nagy lesz a hasad?" Megkérdeztem tőle, hogy miért kérdezi, és azt válaszolta, hogy mert már nagyon jó lenne! Hát mondtam neki, hogy igen, már nagyon jó lenne! Pedig nem tud semmit, hogy hova járunk! Nagyon édes volt!