Adele Enersen

Adele Enersen
Adele Enersen

2011. június 24., péntek

ET

Adós vagyok a tegnapi nappal . . . de itthon szinte csak feküdtem, nem ültem gép elé.
Reggel fél kilencre volt időpontunk. Mikor odaértünk, akkor már láttuk, hogy csúszásban vagyunk, mert az előttünk lévő (8 órási) is még várakozott, a prof meg még nem érkezett meg. Minden rendben volt, két kicsi bogyó most bent van, vigyázok rá. Nagyon klassz volt minden, láttuk őket monitoron, képet nem kaptunk róla, és fényképet meg későn jutott eszünkbe csinálni. Nem tudom hány sejtesek voltak a drágák, de egyáltalán nem voltak egyformák. Az egyik ovális volt, a másik pedig teljesen szabályos kerek, és én személy szerint nem tudtam megszámolni, hogy hány sejtesek, de elég sok. :) A párom is bent volt, bár már a beavatkozás előtt közvetlen szíve szerint kiment volna, kellemetlen volt számára, vagy inkább kínos, nem tudom. De már nem lehetett :) Őszintén szólva, én azt hittem, hogy sokkal gyorsabban fog menni, csak tényleg olyan lesz, mint egy inszem. De nem, számomra sokkal hosszabbnak, és körülményesebbnek tűnt. Ráadásul volt egy picit, vagy nem is olyan pici kis dolog, ami egy cseppet rányomta a bélyegét az egészre. Kicsit ciki, de leírom . . . Mivel teli hólyaggal kellett menni, így elég sokat ittam. Mikor negyed 9-kor odaértünk, elmentem vécére, mert úgy gondoltam, hogy már nem fogom kibírni, pláne a csúszás miatt sem. Utána természetesen ittam, hogy tuti addigra újra megteljen. Majd 9-kor megint nem bírtam tovább, meg is kérdeztem Andit, hogy elmehetek-e még, hiszen még csak most ment az előttem lévő a műtőbe. Mondta, hogy igen, menjek nyugodtan, de utána igyak meg majd fél liter folyadékot. Hát ha nem is fél litert, de ittam utána bőven. 3/4 10-kor már úgy mentem be a műtőbe, hogy megint eléggé kellett, feszített. Mondtam is már a legelején a szülésznőnek, hogy hogy jártam. Mondta, hogy kitartás. De nagyon kedves volt végig, kérdezgette, hogy bírom-e még, stb. Így is kb 5 perccel hamarabb felkeltem, mert mondta, hogy ez már nem számít, és ha begörcsölök, akkor többet ártok. Szóval ezt a kis közjátékot leszámítva minden rendben volt, és tök jó minden. 
Egész délután feküdtem, nem is nagyon keltem fel, de már minden bajom volt. Hol a jobb oldalam zsibbadt, hol a bal. Már nem tudtam, hogy feküdjek, de mindent a sikerért!!!

1 megjegyzés: