Adele Enersen

Adele Enersen
Adele Enersen

2011. május 31., kedd

:(

Remélem ilyen bejegyzés nem túl sok lesz, de mindenkinek vannak mélypontjai, és én ezeket sem szeretném titkolni. Sokszor nem könnyű az élet. Most épp nagyon fáj a fejem, plusz elöntött egyfajta elkeseredés. Ez a várakozás megőrjít! Először várunk a babára, hogy spontán megfoganjon, majd várunk az eredményekre, hogy vajon miért nem sikerült eddig. Várunk, hogy meddőségin eljöjjön az első konzi időpontja, tele reményekkel, hogy na majd most, most már belevágunk! De nem! Újabb vizsgálatok, újabb várakozás, újabb csalódás. Majd megint csak remény, hogy hátha most, most az inszemmel! Mégsem..., és ez így még egyszer.

És most, mikor végre oda jutunk, hogy lombik, ténylegesen, és elkezdjük, akkor kiderül, hogy megint várni kell! Amiatt a fránya tüszőmaradvány miatt. Lehet, hogy csak 1 hetet, de az is lehet, hogy 1 hónapot!
És ne legyek elkeseredve, legyek vidám! Hát nagyon nagyon nehéz, de muszáj! Mert itt van Máté, és Ádám, és itt a párom! Ő ugyan megérti, de a gyerekek nem tudják, hogy anya miért ilyen. Hát nem! Ők nem láthatják rajtam, max a fáradságot, de az elkeseredés egy szikráját sem!

Majd este lehet kicsit szomorkodni, mikor már alszanak...

Szülinapi buli

Nagy fiam 10 éves lett!

Vasárnap tartotta a 10 éves nagyfiam a szülinapi buliját a barátainak. Egész jól sikerült, pedig be voltam parázva tőle rendesen! 17 gyereket hívott meg, és nem kertes házban lakunk, hanem társasházban, aminek ugyan van körülkerített udvara, de mégsem csinálhattam kerti partyt. Végül csak 14-en voltak, és a fele gyerek kint, fele pedig bent játszott, csak a tortára gyűlt össze mindenki! Abból is kettőt csináltam, mert az egyet kevésnek találtam ekkora társaságnál, ami igaz is volt. Csináltam pizzatekercset is, bár most kivételesen nem ettek. Amin csodálkoztam, mert mindig meg szoktak éhezni. Ugyan a lakás felfordult, volt egy kis sérülés is, amit le kellett ragasztani, de összességében jól sikerült. A kisfiam azt mondta este, hogy ez volt élete legjobb bulija! Kell ennél több egy anyának?? :) Ezért érdemes ilyet csinálni, és rááldozni ennyi energiát, időt, hogy gyermekünket boldognak lássuk!

Bemutatkozás

Első, és egyetlen házasságom nem volt valami szerencsés választás. Két nagyon jó dolog lett belőle: a két csodaszép kisfiam! A nagyobbik 10 éves, a kisebb 7 és fél. A házasság tönkrement, és szerencsére megtaláltam életem párját, akivel nagyon szeretjük egymást.

Megtaláltuk a másikban azt, aki mellett tényleg egésznek érezzük magunkat. A fiúk is nagyon jól kijönnek vele, igazi apaként gondoskodik róluk, játszik velük, nevet velük, és ha kell, neveli őket. Mikor megismerkedtünk, és kerek-perec kijelentette, hogy soha többet nem szeretnék szülni. Nem mondhatnám, hogy ezt ő elfogadta, szét is mentünk emiatt, de győzött az egymás iránt érzett szerelmünk, és nem együtt voltunk, nem beszéltünk a kisbabáról. Telt az idő, és egyre inkább megfogalmazódott bennem, hogy milyen jó lenne, és egyre csak érett a gondolat, hogy újra szeretnék egy csöppséget a szívem alatt hordani, és felnevelni. Ő nagyon megörült neki, mikor felvettem, hogy mi lenne, ha...

Majd mindent megtettünk a babaért, hogy legyen, de ő mégsem akart jönni... kivizsgálások következtek, arra gyanakodtam, hogy lehet valami cisztám lett, ami megakadályozza, hogy megfoganjon. Hosszas keresgélés után elmentem egy nőgyógyászhoz, elmondtam, mi a problémám, és szeretnék egy kivizsgálást. Ő egyből mondta, hogy rendben, de akkor a páromat is ki kellene vizsgálni. Mikor mondtam neki, és hoztam a beutalókat az andrológiára, és az urológiára, akkor meg sem lepődött rajta, hiszen még a váróban a fülembe súgta, hogy arra gondolt, hogy őt is vizsgáltassuk ki. Mikor mindenféle kivizsgáláson túl voltunk mind a ketten, kiderült, hogy a párom katonái nem éppen megfelelők. Szerencsére nálam nem találtak semmi rendelleneset. Így jutottunk el egy meddőségi központba, a SOTE I-re, ahol tavaly november végén voltunk először, az első konzultáción.

Azóta túl vagyunk két sikertelen inszemináción, és most ezerrel készülünk a lombikra. Ami sajnos késik, megint csak várakozni kell... tüszőmaradvány miatta a bal petefészekben...