Adele Enersen

Adele Enersen
Adele Enersen

2011. június 28., kedd

Kicsit lemaradtam . . .
Igazából nem sok minden történik, mégsincs időm semmire.
A hétvége gyorsan eltelt, elég sokat feküdtem, és ha csináltam is valamit, akkor is lassan, vigyázva. Szombaton vásárolni voltunk, a párom ebédre kínai sült tésztát csinált, nagyon finom lett. Igaz, egy párszor fel kellett kelni, segíteni, de gyorsan visszazavart, hogy ezt most ő csinálja, és pihenjek! Nagyon nagyon nehéz volt megállni, hogy ne kotnyeleskedjek bele mindenbe! :) Ez az az érzés, amikor te tudod, hogy mit és hogy kell csinálni, de nem mondhatod el, viszont látod, hogy a másik kínlódik vele :D
Vasárnap anyósomékhoz voltunk meghívva ebédre, mert a húga kint dolgozik Londonban, és most hétvégére haza látogatott. Gyorsan elment, bár én ott is hoztam a mostani formám, elszundítottam egy kicsit . . . képzelem mit gondoltak a vendégek! De igazából nem is érdekel!

Sajnos tegnap kiderült az egyik fórumtársamnak, hogy nem sikerült a negyedik lombik sem :( Annyira sajnálom szegényt! Lehet, hogy önző dolog, de arra gondoltam, hogy ez velünk is megtörténhet, és ennek elég nagy a valószínűsége is sajnos. Én nem érzek semmit magamon, hogy valami változás történne bennem. Tudom, hogy még nem is kellene. De nem érzem azt, hogy bent a pocakban lennének valakik, sőt, szerintem az a két kis megtermékenyített sejtecske is szerintem már kiürült a szervezetemből. Bízom benne, hogy nem így van, nem is mondom senkinek, pláne nem a páromnak. Próbálok belenyugodni, és nem is sírok rajta. De mondom, bízok benne, hogy eredményhirdetéskor Kati mosolyogni fog, és nem azt mondja majd, hogy sajnos most nem sikerült.

1 megjegyzés:

  1. Bízz bennük, kérlek!
    Látod, a hyperérzékenységed is megvan, ahogy írtad nekem!
    Puszi

    VálaszTörlés