Hát túl vagyok rajta! Féltem tőle, de minden rendben volt. 5 kis petesejtet tudtak leszívni. Nem túl sok, de több, mint a semmi. Én mondjuk többre számítottam, ezért izgulok is, hogy holnap mit mondanak majd 2-kor a telefonban, hogy hogy alakulnak.
Reggel elég korán ott voltunk, sőt, túl korán is. Negyed hétkor már a parkolóba álltunk be. Félkor már a klinikán az osztály előtt a lépcsőn kókadoztunk, egymást bökdöstük, hogy ne aludjunk el...mert negyed 5-kor már keltünk. 7-kor kinyílt az ajtó, és még fél óra várakozás, addig a papírokat leadtuk. Fél 8-kor mehettem is be a műtőbe. Katika volt ma a műtőben a soros, nagyon aranyos volt, egyfolytában mosolygott. A fülkébe beadta a műtős cuccokat, elmondta, hogy mit hova, és hogy. Én hoztam a formám, mire a cipőmet és a zoknimat levettem, elfelejtettem, hogy a lepelnek merre kell nyitottnak lennie, elől, vagy hátul. Gyorsan meg is kérdeztem. Gondolhatta, hogy elég rövid agyam lehet, ha még ezt sem tudom megjegyezni :D
Majd felfeküdtem, nagyon kedves volt, elmondott mindent, és azt is, hogy 6 punkció lesz ma. A pihi-szobában meg csak 2 ágy van. Így majd mielőtt a harmadik bemegy, nekem ki kell ülnöm a padra ha jól leszek, ha meg nem, akkor keresnek majd valahol nekem valami ágyat, hogy ne kókadozzak ott a folyosón. Majd jött az anesztes, meg egy másik altatós doki, mindketten nagyon aranyosak voltak. Elmondtak mindent, hogy mi és hogy fog történni. És úgy is lett. Pedig én még ott paráztam, hogy mi lesz, ha nem fog hatni?? Persze, ilyeneket is csak én képzelhetek... Elaludtam, és még álmodtam is! Azt már nem tudom, hogy pontosan mit, valami utazás volt, ha jól emlékszek. Sőt, így visszagondolva, nem emlékszek, hogy Katin és rajtam kívül más lett volna ébredésemkor a műtőben... Segített felkelni, felöltöztem, majd átsétáltam pihenni. A párom is jött velem... azt mondta, mikor kérdeztem, hogy összesen olyan háromnegyed órát voltam bent...
Foly. köv .holnap, pihennem kell egy kicsit...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése