Ma elmentünk anyuékhoz, hogy ne igazán csináljak itthon semmit. Sokat beszélgettünk, én általában ültem, vagy feküdtem, jól eltelt a nap. A hasam még mindig érzékeny, olyan mintha tompán fájdogálna az egész medencém. Volt tegnap rossz pillanatom, mikor már a beültetés napján azt éreztem, hogy tuti nem sikerült. Tudom fura, meg nagyon korán van, hogy nekikeseredjek. Próbáltam is magamat győzködni, és pozitívan gondolkozni, de a kisördög ott maradt.
Ma felhívott a főnököm, hogy mi újság. Mert már az ő főnökeinek is feltűnt, hogy nem vagyok ott, mivel én annak idején csak neki, mondtam, hogy mibe is fogtunk. Ja, és hogy kereshet-e már a helyemre valakit. Mondtam neki, hogy 6-án kell mennem vérvételre és "eredményhirdetésre" menni, akkor derül, ki, hogy sikerrel jártunk-e. Várjon már addig!!! Azt mondta, oké. Azért remélem, hogy ha vissza kell mennem dolgozni, akkor lesz hova . . .
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése