Szombaton volt a 20 éves általános oskolai osztálytalálkozó. Eleinte nem tudtam, hogy el akarok-e menni, de végül úgy döntöttem igen, és nem bántam meg. A Tanár Úr még 20 év után is kívülről tudta az osztálynévsort!!!
Jó sokat sikerült beszélgetni, bár sajnos nem mindenkivel.Szinte senki nem változott, mindenki olyan, mint 20 évvel ezelőtt! : )
Beszélgettem az egyik régi barátnőmmel, akinek most 3 évesek az ikrei. Először nem akarta elmesélni, hogy hány hétre is születtek, stb, nem akart elijeszteni. De én mindenképp hallani szerettem volna : )
19 hetesen elfolyt az A baba magzatvize, de a szülés nem indult be, majd hosszas könyörgés után, saját felelősségre, nem indították be a szülést, mert az mindkét baba elvesztésével járt volna. 3 nap után a magzatvíz újratermelődött, nagyon élni akart a kisfiú! Igaz, ezek után mindig kevesebb volt a magzatvíz, de még 9 hetet sikerült bent maradniuk, így 28 hétre született meg a két kisfiú. Az anyuka, és az apuka végig abban a tudatban volt, hogy nem fog megmaradni, de abban bíztak, hogy legalább a másik egészségesen jön a világra. Születés után még mindig nem lehetett tudni, hogy élni fog-e, vagy ha igen, akkor milyen sérülésekkel. 2,5 hónap kórház után hazajöhettek. A B baba makk egészséges, az A baba pedig szellemileg teljesen épp, viszont az agy mozgásközpontja sérült, egyenlőre még nem tud járni, de rengeteg fejlesztésre járnak, és fog tudni járni is :)
Akár milyen szörnyű dolog is történt, de szerencsések, mert a kisfiúk élni akartak, és csoda történt, mindkettő velük van! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése