Eredmény, ET+13

Tegnap megvolt a vérvétel, és már az eredményt is tudom!

De szép sorban elmesélem, hogy és mint történtek a dolgok. Éjszaka egy csomó hülyeséget álmodtam. Kétszer is közölte velem a szülésznő, hogy sajnos, most nem sikerült. Sőt volt olyan is, hogy egy ismeretlen doki volt az osztályon, és műtött sorban, de nem nőgyógyászati műtéteket csinált, hanem inkább szemölcsöket, meg ilyeneket távolított el. Ja, és az osztály tele volt ággyal, ahol mindenféle bekötözött betegek feküdtek. Sőt az egyik álmomban meg reggelre megjött. De ez annyira valósághű volt, hogy először nem is tudtam eldönteni, hogy igaz-e vagy sem. Szóval a tudatalattim dolgozott, de rendesen!!!

Eljött a reggel, odaértem a klinikára. A párom nem jött, mert nem tudott elszakadni a munkahelyéről, így is már nagyon sokat hiányzott, és nem akarjuk, hogy baj legyen belőle. De a vasútállomáson azzal engedett el, hogy bármi van, azonnal hívjam. És ha esetleg rossz hír lesz, akkor se keseredjek el! Nagyon aranyos volt! :)

Mire felértem a az osztályra, épp csak leültem, és elkezdtem előszedegetni a papírjaimat, már mehettem is be a vérvételre. Csak utána mentem oda lepecsételtetni az utazási ktg-es papíromat. Ezt egyébként hétfőn is elfelejtettem, ezért megkértem Katit, hogy ha nem gond, akkor a negyedikei dátumot  is pecsételje már bele! Nagyon aranyos volt, meg is csinálta. Kérdezte, hogy mi újság, hogy van a hasam. Szinte egyszerre mondtuk, hogy mindketten arra gondoltunk, hogy mégis csak kéne egy vérképet csináltatni a biztonság kedvéért, nehogy baj legyen, a nagy hasam miatt (és amiatt, hogy fáj) Le kellett mennem a kémiai laborba. (mivel a hcg-s vérvételen már túl voltam, így még egyszer meg kellett hogy szúrjanak, de ez volt a legkevesebb) Szépen leballagtam. (mire odaértem azt hittem kiköpöm a tüdőmet, szó szerint, pedig egyáltalán nem siettem) A vérvételes nő olyan szerencsétlenül szúrt megy, hogy szerintem keresztül is szúrta a vénám, bocsánatot is kért. (hát nem volt kellemes egyáltalán) visszaballagtam, szóltam Katinak, hogy itt vagyok, leülök, és várok, amíg lesz eredmény. fél 11-11 körülre mondta. De fél 10 után szólt, hogy menjek már be (a dokik konferencián vannak) mert van amelyik eredmény már meg is is van. És akkor, azt mondta, amit nem is gondoltam, hogy "Jó hírem van, nagyon szépek a HCG eredmények, szépen emelkednek, úgy néz ki sikerült" Visszakérdeztem, hogy komolyan?? tényleg?? madarat lehetett volna velem abban a pillanatban fogatni, Kati nyakába "ugrottam" megölelgettem, nem bírtam magammal. Utána csak vigyorogtam. Megpróbáltam értelmes szavakat mondani, és kicsit visszafogni magam, de nem túlzottan sikerült :)) Kati kérdezte, hogy nem is éreztem semmit? nem voltak tünetek? mondtam voltak, de azokat így is és úgy is lehetett értelmezni, utalhattak erre is, és arra is. Közben kész lett a másik labor is részben, a fehérvérsejtem magasabb a megengedettnél, de ez lehet attól is, hogy sikerült. Megbeszéltük a továbbiakat, hogy hogy az utrogestanból továbbra is 3x2 kell, és a bromot is kell szedni, amíg a doki azt nem mondja, hogy elég. 15-én, jövő hét pénteken kell menni UH-ra, ahol majd még csak petezsákot lehet látni, és kb rá egy hétre újra, hogy a pulzálást is lehessen látni, hallani, hogy minden rendben. Na, én majd csak a második UH után leszek nyugodt! Egyből felhívtam a párom, elújságoltam, hogy milyen jó hírem van. Nagyon örült neki, mondta, hogy azonnal menjek haza, és pihenjek le : D 

Itthon, este csináltam egy tesztet, hogy meg legyen örökítve : D Mondjuk az igazat megvallva, sokkal erősebbre számítottam : D

Ja, és hétfői hcg: 200 feletti, a szerdai  hcg, pedig 500 (megkérdeztem)