nem is tudom...

Most örülnöm kellene, megnyugodnom az UH után, de nem ez van, sőt!!! Nagyon ideges voltam, hogy minden rendben legyen, hogy legyen ott valaki, és hogy boldogan jöhessek ki a proftól, felhívjam a párom, és örömmel újságolhassam el, hogy mit mondott, mit látott. Ehelyett kétségek gyötörnek, de szó szerint . . . 

1 petezsákot határozottan látott, de ezt is úgy, hogy alig vette észre. Mivel a monitor mellettem volt, így az arcát fürkésztem, és próbáltam minden leolvasni róla. Forgatta bennem azt az izét, hunyorított, majd mondta, hogy egy az határozottan körvonalazódik, és lehet, van még egy, de az csak sejlik. Mérni nem mért semmit, az "egyértelműnek" a méreteit sem nézte meg. Megkaptam róla a képet (mert kértem - persze magának is nyomtatott) és annyira pici. Tudtommal ilyenkor mérni szoktak, hogy össze tudják hasonlítani, hogy mennyit fejlődött, stb, és emlékeim szerint ilyenkor már nagyobbnak kellene lennie. Nagyon nagy félelmeim vannak, este a mécses is eltört. Félek, hogy nem fejlődik, nem fejlődnek tovább, hogy megállnak a növekedésben, és ennyi volt. Egész úton hazafelé azon agyaltam, hogy mivel tudnál elősegíteni a fejlődésüket, mivel  tudnám "növeszteni" őket. Vettem terhesvitamint, mert az előzőt nem bírtam, nagyon görcsöltek tőle a beleim, pedig mindkét kisfiamnál azt szedtem. Eldöntöttem, hogy rendszeresebben fogok enni, mindig eszek, ha éhes leszek, mert az elmúlt napokban hiába voltam éhes, nem kívántam semmit, így inkább sokszor beértem annyival, hogy ittam egy pohár tejet, vagy valamit. De úgy érzem, hogy ezek igazából nem számítanak. Ha élni akarnak, és fejlődni, és a sors is úgy akarja, akkor minden rendben lesz. Ez igazából nem rajtam múlik, amit én tehetek, azok inkább csak a lelkiismeretemnek teszem. És pont ez a tehetetlenség, ez az, amitől sírógörcsöt kapok! Közben a párom számon kéri rajtam, hogy miért nem mosolygok, miért nem vagyok vidám vidám, miért vagyok ennyire feszült. Hiába mondom el neki, valahogy nem igazán érti meg. Azt mondja, ne legyek negatív, majd meglátjuk 1 hét múlva a következő ultrahangon (amire persze megint nem tud eljönni, mert egyedül lesz az irodában) Ma el szerettem volna mondani a fiúknak, hogy kistesójuk lesz, de így? Inkább várok még 1 hetet, és ha minden rendben lesz, majd akkor . . .

elvileg mindkettő látszódik rajta (Andi is megtalálta) jobb képet nem tudtam róla csinálni :(