Egészen tegnapig kicsit hanyagoltam az elevitet. Ott lapult ugyan a szekrényemben, de mivel a beültetés előtt pár napig nem szedtem, elfelejtettem, ezért utána meg nem akartam elkezdeni, nem akartam változtatni semmin, mint az előző napokban csináltam. Szerdán elhatároztam, hogy csütörtöktől akkor szedem, hogy a Kicsikéimmel minden rendben legyen : D És önző módon magamra is gondoltam, mert rájöttem, hogy lehet hogy vashiány, vagy valami vitaminhiány miatt vagyok kicsit szédelgős, kicsit gyengébb. Semmi bajom, csak függőlegesen ne kelljen helyet változtatnom : D Ne kelljen felülnöm, felállnom, ha már ülök, állok, akkor semmi bajom. Már olyan művészi lassúsággal csinálom ezt a műveletet, hogy bármelyik dédanyám, megirigyelhetne : ))))
Sőt, rájöttem, hogy keményedik a hasam is. Tudom, hogy hülyeségnek hangzik, de tegnap úgy voltam vele, próba szerencse, veszek be 2 MagneB6-ot, és csodák csodája, utána sokkal jobb lett! Nem fájt a derekam, nem volt kő a hasam helyén. Már pár napja minden délutánra ezt éreztem, és csak feküdni tudtam, de úgy sem volt kellemes. Először ott vacilláltam, hogy bevegyem-e vagy sem, így, hogy dokival nem beszéltem, de mivel kerül-fordul régen is szedtem, gondoltam baj nem lesz belőle. Most már csak azon gondolkozok, hogy csak akkor vegyem-e be, ha érzem, (tűzoltásnak), vagy mondjuk 3x1-et kb megelőzésképp...hmmm, nem tudom....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése