Tegnap sikerült rávennem a páromat, hogy menjünk el kirándulni. A természetbe vágytam, elterelni a gondolataimat. A gyerekek az apjuknál, apás hétvége. Először nem akart belemenni, attól tartott, hogy megerőltető lenne, és nehogy ártson. Mondtam, nem lesz semmi baj, ki is néztem a neten egy túraútvonalat, nem is volt olyan hosszú, olyan 5-6 km oda, és vissza, mivel a kocsit nem jött velünk, így vissza kellett menni érte. Nagyon szép helyen voltunk, de hogy egy kis könnyű terep lett volna, azt azért nem mondanám! Olyan emelkedők voltak, hogy csak na!! Hol felfelé kaptattunk, hol pedig lefelé csúsztunk majdnem fenéken. Igencsak oda kellett figyelni a lábunk elé. De nagyon jó volt, tényleg sikerült elterelni a gondolataimat, nagyon nagyon sokat nevettünk, jól éreztük magunkat. Közben, főleg már visszafelé meg-meg álltunk, mikor úgy éreztem, és pihentünk egy kicsit, még ha csak 1-2 percet is. Tudom, hogy ezzel nem ártottam. Igaz, most a fenekemben, és s lábamban is izomlázam van, de most még ez is jól esik. Összegezve: szuperül éreztük magunkat, és egyáltalán nem bántuk meg, hogy kimozdultunk! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése