Tegnap legalább 2 óra várakozás az UH-ra. Mondanom sem kell, hogy már nagyon ideges voltam, sokkal jobban, mint eddig bármikor! Majd végre megláttam a számom, azt hittem elájulok, én következtem. Gyorsan berohantam, egyből mondta prof, hogy vetkőzzek, készüljek elő. Nála csak 1 monitor van, ami felé van fordítva, de most simán ráláttam, és felismertem mindent, anélkül is, hogy mondta volna mit lát! : ) "Igen, két petezsák . . . rendbeeen . . . szívhang is van mindkettőnél . . ." Juj, (mondom) de jó! "Igen, az jó . . . nem nagyon mutatják magukat egy képen . . . na most . . . talán . . . lehet látni így mindkettőt. Készen, van felöltözhet" Doktor úr, képet kérhetek? "Igen." Mindezt egy árva mosoly nélkül tudta végigcsinálni, de engem egy cseppet sem zavart, nekem fülig ért a szám : )))) Majd már az asztalnál elmondta, hogy többet ide nem kell jönnöm, mit és hogy szedjek, meddig, felírt még receptet, amit a lelkemre kötötte ahogy a szent patikájában váltsak ki. Mondta, hogy jelentkezzek a dokimnál terhesgondozáson, mondjam, hogy hetedik hétben lévő ikerterhességgel jöttem. Még megkérdezte, hogy kihez fogok járni, majd elköszöntünk egymástól. Kint Andi rögtön kérdezte, hogy mi volt, én meg csak leraktam a képet, és gratulált a kettőhöz. Beszélgettünk egy kicsit, én a fellegekben voltam, elköszöntem tőle is, Katitól is. Még a lelkemre kötötté, hogy azért ne felejtsem el ám őket, és majd képet azért kérnek, de mivel valószínűleg (még nem tudom biztosra) ott fogok szülni, így mondták, hogy akkor biztosan találkozunk még : ))
 |
| és itt a kép! : ) |
Szívből gratulálok!
VálaszTörlés