Uszoda, vaspótlás...

Tegnap reggel az uszodában kezdtük a napot a gyerekekkel, csütörtökön verseny, és az edző felmérte, hogy ki megy, ki nem, és ki lesz benne a váltóban. Én még a döntésről nem tudok természetesen semmit. Remélem jól szerepeltek, és ha a váltóba nem is kerülnek be, de a csapatba igen. Természetesen Ádám az egész úszófelszerelését itthon hagyta, úgy fordultam vissza félútról. Nem is Ő lett volna, ha nem így történik.

Este mindkét gyerkőc olyan fáradtan ért haza, hogy csak na! Máténak még a feje is fájt, de mivel keveset evett, (spenót ebédre, nutellás kenyér uzsonnára - természetesen egyiket sem szereti) és az idő is olyan volt, nem csodálom! Ráadásul az 1 órás kézi edzés helyett másfél órás lett, gondolom az igencsak lefárasztotta!
Ma megint megkaptam az utolsó előtti vasam, de nem voltam túl szerencsés, kétszer kellett szúrni, mert  először sajna szétment a vénám, mellé ment a vas, így újra, máshol meg kellett szúrni. Az nem volt vészes, de most már egyre jobban fáj, és gondolom egy darabig még fog is, nehezen szívódik fel szerintem.... de ez van. A lényeg, hogy már csak 1 van hátra! Jupiii!