lustaság

Annyi, de annyi dolgom lenne, de semmihez semmi kedvem . . .  a sima házimunkát is meg kellene csinálni, annak ellenére, hogy a párom rengeteget segít!!! De itt van a takarítás, amire neki sincs ideje, hiszen a hét minden napján dolgozik. Én meg tudnám csinálni apránként, de olyan nehéz nekikezdeni. Lassan megesz minket a kosz... ugyan anyósom felajánlotta, hogy eljön kitakarít, de nekem ez olyan idegen, akár hogy is próbálok megbarátkozni a gondolattal. Ha belegondolok, hogy más (számomra idegen) jön, és a mi cuccaink között matat, hááát, hogy is mondjam, nem tetszik. Pedig tudom, hogy csak jó szándékból, de akkor is, viszolygok ettől a dologtól. Szóval csak nekem kellene megcsinálnom.
És itt a gyerekszoba kérdése is, meg a gyerekruháké. Újra át kéne nézni, átmosni azokat amiket megint kaptunk, és lassan berendezni a szekrényeket, hogy mit hova tegyek, hogy elférjek, hogy kéznél legyek. De valahogy most még ehhez sincs igazán kedvem. (lehet, mert először a lakást kellene rendbe tenni)